Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A földtulajdon és a földhasználat kérdései" címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BORKÓ KÁROLY (Fidesz):
977 Veres Péter azt kérdezte, mit ér a magyar, ha paraszt. A Dunánt úlon az a kérdés, mit ér a paraszt, ha magyar. Rosszabb, kevésbé képzett talán a magyar gazda, mint a nyugatiak? Nem. De amíg ő a kormány által magára hagyott törpebirtokos, addig a német és osztrák, tőkével és technikával ellátott nagybirtokos. Ezért megb ocsáthatatlan bűne a kormánynak az elmúlt három év, azért, mert legalább hat évvel lökte hátra a magyar termelőket, csökkentve esélyüket a felzárkóztatásra, a versenyképes helyzetbe kerülésre. A kormány bűne, hogy az utolérésre semmi esélye sincs a magyar termelőnek. Találkozásra is csak akkor van esélyünk, talán húsz év múlva, ha ők szembejönnek velünk az úton. Tisztelt Ház! A föld nemzeti kincsünk, sőt annál több: élettér; a magyar gazda, a falusi ember élettere. A faluról nincs hová menni. Ott élni kell, legalábbis élni kellene. Ezért olyan kormányra és agrárpolitikára van szükség, amely megszünteti a kiszolgáltatottságot, megvalósítja a magyar föld védelmét, megteremti a termelési és értékesítési biztonságot a gazda számára, biztosítja a gazdáknak a jöve delmezőséget, tisztes megélhetést teremt a földművelőnek. Olyan termelést segít elő, amely egészséges, minőségi élelmiszert biztosít a fogyasztónak. Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt és az Agrárszövetség - Nemzeti Agrárpárt ilyen politikai erő. Mi ne m az osztogatást, a fosztogatást, hanem a versenyképes gazdaságokat, a magyar embert, a gazdát kívánjuk támogatni, kiszámítható, hosszú távon is biztató jövőképet biztosítani a fiataloknak, az új gazdanemzedéknek. Elkötelezettjei vagyunk a magyar vidéknek, és teljesítjük régi vágyát: élhető életet teremtünk a magyar vidéknek és a magyar gazdáknak. Ezt csak nemzeti összefogással és egyetértéssel lehet megvalósítani; sőt meg kell valósítani, mert ne feledjük: paraszti munka nélkül nincs élet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Borkó Károly úr, a Fidesz képviselője. BORKÓ KÁROLY (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A földhasználat, de még inká bb annak tulajdonlása Magyarországon sohasem volt és ma sem csupán gazdasági, de érzelmi kérdés is. Példa erre nagyapám, aki a hetvenes évek elején titokban tanította nekem a következő dalrészletet; engedelmükkel, csak prózában adnám elő. (13.50) Így szól: "Ne búsulj, te kulák, lesz még neked tanyád, vereskönyves kommunista lesz benne a gulyás." Kis gúnydal, fricska a rendszernek, amely 43 holdas gazda létére arra kárhoztatta, hogy Kazincbarcikán a vasúton krampácsoljon. Még nyolcvanéves korában is reményke dett egykori földjének visszaszerzésében, számon tartotta azokat az utolsó percig. Igaz, ma ismét tulajdonosa egy kétszer három méteres parcellának, s csak néhány méterrel nyugszik arrébb az egykori párttitkár, aki tulajdonából kiebrudalta. Ez a néhány sor csak azt illusztrálta, hogy Magyarországon a birtokszerkezet fejlődése nem igazán volt szerves, mint NyugatEurópában. Egy amerikai filmben, ahol a Nyugatra tartó földfoglalók versenyeztek a jobb birtokokért, hangzott el a következő mondat: "A föld méltós ágot ad." Méltóságot a szó nemes értelmében, függetlenséget, azt, hogy a maga ura lehet annak tulajdonosa. Én egyre több ilyen magyar gazdát látok - s még több családi gazdaságot szeretnék látni , olyat, aki hatékonyan, hozzáértéssel és lélekkel végzi mun káját, aki nemcsak műveli, de ragaszkodik is birtokához. Úgy műveli, hogy annak termőképességét megőrzi, nem teszi tönkre, nem szennyezi használhatatlanná, azaz igazi tulajdonos. S nem csupán a felsoroltak miatt örülök a családi gazdaságok terjedésének, de azért is, mert a családi gazdaság stabil, igazi önfoglalkoztató. Hatékony és lehetőséget teremt arra, hogy a mai kornak megfelelően, környezetkímélő módon, a környezeti adottságokhoz legjobban igazodva
