Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 27 (227. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A földtulajdon és a földhasználat kérdései" címmel politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. NAGY SÁNDOR (MSZP):
930 Nem lehet csak földszabályokkal ezt a kérdést rendezni, átfogó, koherens mezőgazdaságpolitikára van szükség, amelynek része a földtulajdon, földhasználat problémája is, annak nem egyedüli és nem meghatározó eleme. Másod szor: azt is világossá kell tenni, hogy a mezőgazdaság támogatása, a vidék fejlesztése és a földkérdés, bár ezer szállal kapcsolódnak egymáshoz, nem ugyanazt jelentik, és egymással össze nem keverhető dolgok. Fejleszteni kell a vidék gazdaságát, és ez mind enekelőtt munkahelyteremtést, munkahelyteremtést és még egyszer munkahelyteremtést jelent - mert azt is világossá kell tenni, hogy egy korszerű, fejlett mezőgazdaság hosszú távon nem tud közel egymillió embernek megélhetést biztosító munkahelyet adni! Nem kell az emberek figyelmét elterelni a valóságos helyzetről, nem kell őket becsapni! Fejleszteni kell a vidék településeit is. Nem azért, mert ott mezőgazdasággal foglalkoznak, hanem azért, mert ott emberek élnek. Utat kell építeni, egészségügyi ellátást bi ztosítani, jó minőségű és esélyegyenlőséget biztosító oktatást, oda kell vonzani a fiatal szakembereket, külön el kell ismerni azt, hogy nehezebb körülmények között dolgoznak, hogy csak néhányat említsek. Végül: világos programot kell kidolgozni a vidéken élő emberek szociális problémáinak orvoslására, ennek részeként a társadalombiztosítással nem rendelkezők - ezek számát legalább 150 ezer főre becsülik - megfelelő szociális biztonságának megteremtésére. Harmadszor: meg kell érteni végre, és ebben a politi kának óriási felelőssége van, hogy a fejlett világban zajló folyamatok lényege az, hogy ma Európában, vagy mondjuk, az Egyesült Államokban az elmúlt évek súlyos egészségügyi problémái következtében mindennél fontosabbá vált az élelmiszerbiztonság. Ez pedi g nem egy ágazat belügye. A jó minőségű, egészséges, mindenki számára elérhető élelmiszer, mezőgazdasági alapanyag a társadalom egészének ügye, mint ahogy a tájvédelem, a környezetvédelem is mindannyiunk legalapvetőbb érdeke, és nem ágazati kérdés. Ennek v annak társadalmi költségei is. Nyilvánvalóvá kell tenni: ez nem a mezőgazdaság ügye, nem csak az ő ügye. Nincs helye szembeállításnak! A mezőgazdaság ésszerű és szükséges támogatása nem állítható be úgy, hogy valaki a falut, a vidéken élő embereket akarná támogatni a város rovására. Engedelmet kérek, ez hülyeség! Aki így gondolkozik, az nem ért az egész lényegéből semmit. És még valami: világos beszédre van szükség, ennek alapjául viszont csak világos gondolatok szolgálhatnak. Mondok néhány példát. A Brüssz elben földügyben kötött megállapodás legnagyobb problémája a mi szemünkben nem az, hogy előbbutóbb el kell fogadni majd azokat a szabályokat, amelyek az Európai Unióban általánosak, hanem az, hogy itthon nem történt meg időben a földtörvény olyan átalakít ása, amely a mezőgazdaság hazai szereplőit védené, ki merem mondani, előnyben részesítené, nem indokolatlanul, de minimum azonos verseny- vagy esélyhelyzetben tartaná; továbbá az, hogy a politika nem készíti fel a szereplőket, az érintetteket időben a vált ozásokra. A családi gazdaságok kormány által kigondolt támogatásával nem az az alapvető baj, sőt nem az a baj, hogy néhány ezer családi gazdaság helyzetén javítani akar, magától értetődik; hanem az, hogy nem gondol a többi tíz- és százezer érintett sorsára , arról nem mond semmit. A szőlő és a bor jövedéki szabályozásával nem az a baj, hogy szándéka szerint fel akart lépni a borhamisítással szemben, hanem az, hogy végig nem gondolt, ostoba szabályai következtében a borhamisítás mit sem változott, a kis- és k özepes gazdaságok viszont vergődnek a bürokratikus szabályozás hálójában. Ez ennek a kormánynak egyik jogalkotási gyöngyszeme, csak mellesleg említem meg, amelyet bizonyára a családi gazdaságok támogatására talált ki. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Sz ocialista Párt egyezséget ajánl. Egyezséget ajánl a gazdáknak, a családi gazdaságoknak, a társas vállalkozásoknak, a szövetkezeteknek, és egyezséget ajánl az egyébként a problémát megértő pártoknak, politikai erőknek. Tegyük félre az értelmetlen szócsatáka t, lássunk hozzá egy nemzeti agrárprogram pontos részleteinek kimunkálásához, amelyhez
