Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LEZSÁK SÁNDOR (MDF):
879 is érvényes. Ha tehát elfogadom önöknek azt a logikáját, hogy gazdasági reklámokban, üzletfeliratokban és üzleti közlésekben magyarul mindent ki kell írni, akkor ebből az következik, hogy olyan településen, ahol egy bizonyos minimális részarányt elér a kis ebbségi népesség, ott a kisebbség nyelvén is ki kell írni. Azt gondolom tehát, hogy indokoltak azok a módosító javaslataim, amelyek a közérdekű hirdetmények, közérdekű közlemények esetében, valamint az üzletfeliratok esetében, tehát a 2. és 3. § esetében a zt mondja ki, hogy kötelező a magyar fordítás vagy a magyar nyelvű szöveg, és kötelező az adott településen széles körben használt kisebbségi nyelvű szöveg is. (16.50) Tehát ha egy településen jelentős létszámban élnek szlovákok, németek, románok, szerbek vagy horvátok, akkor legyen kötelező az üzlet feliratában, ha az van kiírva, hogy cipő, meg az van kiírva esetleg németül, hogy Schuhe vagy angolul, hogy shoes, akkor legyen kötelező kiírni szlovákul is, hogy obuv és ennek megfelelően horvátul vagy szerbül szintén obuv - tessék ezt azon a nyelven is kiírni! Én nem tennék ilyen kötelezettséget, ezt hangsúlyozom (Közbeszólás a MIÉP soraiból.) , de ha önök fontosnak tartják, hogy magyarul ez ki legyen írva, akkor azt gondolom, hogy a kisebbségi településeken le gyen ez kiírva szlovákul, románul vagy annak a kisebbségnek a nyelvén. Azt hallom jobbról, hogy milyen ország ez. (Dr. Fenyvessy Zoltán közbeszól.) Ezt szokták mondani Romániában is, amikor valaki a magyar nyelvű feliratot követeli; ezt szokták mondani a M eciarféle Szlovákiában is, amikor valaki a magyar nyelvű feliratot követeli. Szlovákul ezt úgy mondják, már a '30as évek végén, a '40es évek elején a fasiszta szlovák államban is úgy mondták, hogy "Na slovensku po slovensky." Mi pedig nem azt mondjuk, h ogy Magyarországon magyarul kell beszélni, hanem azt mondjuk, hogy Magyarországon mindenki beszélhet az anyanyelvén, és hozzátesszük, hogy ha közérdekű feliratról van szó, a kisebbségi törvényünk is kimondja bizonyos közérdekű feliratoknál meg közérdekű hi rdetményeknél, hogy kötelező a kisebbség nyelvén is beszélni. Ha önök az üzletfeliratoknál és a közérdekű közleményeknél a magyar nyelvű feliratot kötelezővé akarják tenni, akkor a kisebbségi településen tegyék kötelezővé a kisebbségi nyelven való felírást is. Ilyen típusú megjegyzéseket a bizottságban is hallottam: Hol élünk? Magyarországon. Akkor miért kell kisebbségi nyelven kiírni? Őszinte érdeklődéssel várom. A kormány a bizottságokban nem támogatta ezt a javaslatomat, nem értem, hogy miért. Elhangzott ak mindenféle technikai szempontok, hogy ennek költségigénye van meg ilyesmi, meg hogy lehet egyszerre annyi nyelven kiírni. Ugyanezeket az ellenérveket hallottuk mindig Szlovákiában, Romániában és más országokban a magyar kisebbségekkel szemben. Nagy érde klődéssel várom az államtitkár úr indoklását, hogy ezt a módosító javaslatomat milyen indokkal fogja elutasítani. A költségigény minimális, mert Magyarországon minimális azoknak a településnek a száma és lakossága, ahol a kisebbség jelentős részarányt ér e l. Az én javaslatom tulajdonképpen csak egy gesztus, ugyanúgy, mint ahogy a magyar kisebbségi törvény egy nagyon jelentős gesztus. Tudjuk, hogy Magyarországon nem élnek vagy nagyon kis számban élnek olyan kisebbségiek, akik nem értenek magyarul, és mi mégi s kiírjuk a kisebbségi településeken a városházára vagy községházára ezt a szót a kisebbség nyelvén is, mert ez egy fontos gesztus. Kérdezem én, hogy ezt a további gesztust a kormány miért nem akarja megszavazni, mert a bizottsági nemekből arra következtet ek, hogy a kormány nem akarja megtenni. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó. LEZSÁK SÁNDOR (MDF) : Kös zönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Mondandóm nemcsak erre a szakaszra vonatkozik, éppen ezért ajánlási számot nem
