Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 26 (226. szám) - A magyar nyelvnek a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények közzététele során való használatáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
880 mondok Minden törvényjavaslatot a magyar nyelv szabályainak megfelelően kell m egfogalmazni. Ez erre a nyelvhasználati tervezetre is vonatkozik. Ezúton köszönöm meg ellenzéki képviselőtársaim azon módosító javaslatait, amelyek szövegpontosítóak, amelyek a magyar nyelv szabályait megfelelően alkalmazzák. Engedjék meg, hogy külön kieme ljem Bazsa György, Takács Imre és Kiss Gábor képviselőtársaink észrevételeit, módosító indítványait. Ezek jelentős részét - olykor az előterjesztő ellenére - az oktatási bizottság is elfogadta. Arra kérem a kormány képviselőjét, hogy fontolja meg újra az e lutasított, stiláris szándékkal beterjesztett módosító javaslatokat, azok sorsát. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képvi selőcsoportjából. Öné a szó. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm, elnök asszony, a szót, és köszönöm a türelmét. Az együttes ajánlás 32. pontjában benyújtott módosító indítványról, illetve az ahhoz fűzött bizottsági kiegészítő indítványról szeretnék b eszélni. Ahhoz, hogy világos legyen a mondanivalóm, föl kell olvassam a módosító indítvány mindössze két fél sorát: "E követelményeket - a törvény 1. és 2. §ában rögzített követelményekről volt szó az eredeti javaslatban - a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXXVII. törvény 42. §ában meghatározott kisebbségi nyelvek esetében nem kell alkalmazni." A felolvasásból kiderül, hogy egy rendkívül általános tartalmú módosító indítványról van szó, amelyik egyértelművé teszi, hogy Magyarorszá gon a magyarországi kisebbségek nyelve nem idegen nyelv, következésképp a törvény a kisebbségi nyelvekre nem terjed ki. A bizottsági ülésen hosszú és kétségbeesett vita bontakozott ki ebben a kérdésben. Az előterjesztő képviselőjének mentségére legyen mond va, hogy kötött mandátummal érkezett a bizottsági ülésre, de az az érzésem, hogy a bizottsági ülésen ellenzéki és kormánypárti oldalról egyaránt elhangzott érvek meggyőzték őt arról, hogy a javasolt módosítás helyes. Nem szeretném visszahozni az általános vitát és az általános vitához tartozó dolgokat, de egyben a sajnálkozásomat is ki kell fejeznem, hogy sajnálatos hiba folytán az emberi jogi és kisebbségi bizottság nem foglalkozott a törvénnyel abban a munkaszakaszban, amikor az általános vitára való alka lmasságát kellett volna megvizsgálni. Lehet, hogy ebben az esetben most nem lenne szükség módosító indítványra és indokolásra. Mindenesetre feltételezem, hogy minden képviselőtársammal egyetértésben szeretném leszögezni, hogy a nemzeti és etnikai kisebbség ekről szóló törvény a kisebbségi nyelvhasználat jogát mint alanyi és bizonyos esetben mint közösségi jogosultságot rögzíti. A kisebbségek nyelvhasználatának lehetséges körét pedig - amelyet ez a törvény a záró rendelkezésben felidéz - a kisebbségi önkormán yzat kezdeményezéséhez kapcsolja, és felsorolja, hogy a kisebbségi önkormányzat kezdeményezése alapján mikor kell az egyébként általános magyar nyelvhasználat körében és ezen a körön kívül a kisebbségek nyelvén is bizonyos közléseket kisebbségi nyelven ten ni. A törvény felsorolja, hogy ilyenek a helység- és utcanevek, a közhivatalok és közszolgáltatást végző szervek elnevezését feltüntető táblák, feliratok, illetve e szervek működésére vonatkozó közlemények. Az eredeti törvény egy kicsit bővebb, az itteni á temelés valamivel rövidebb. Aligha lehet kétséges, hogy a kisebbségi törvény szelleme a magyar nyelv nyilvánvalóan korlátlan használata mellett egy kisebbségi jogot, a kisebbségi anyanyelv használatának jogát biztosítja. Ebben a törvé nyben azonban másról van szó, és a hibás szabályozás a kisebbségi nyelvhasználat jogát sajnos a talpáról a fejére állítja. Az a bizonyos 53. § c) pont, amelynek tartalmára utaltam, és amelyet részben a törvény is átemel, egyszerre beszél magyar nyelvhaszná latról és kisebbségi nyelvhasználatról, csak fordított logikában. A magyar az általános,
