Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
549 Annak persze örülünk, hogy a Fidesz képviselői lelkes olvasói a Szocialista Párt javaslatainak és programjának. Gondolom, az MSZP honlapját is gyakran tanulmányozzák, mert ott a javaslatok elolvashatók. Nem meglepő, hogy sikerült felfedezni a nyugdíjasokat érintő pozitív üzeneteket, hiszen itt látjuk a törvényjavaslat 21. §ában, hogy a jövőben a nyugdíjemeléseknél a nyugdíjasok fogyasztóiárnövekedését kell figyelembe venni, amennyiben az meghaladja a fogyasztóiárnövekedés mértékét. Azt gondolom, hogy igazán csak örülhetünk annak, hogy egyszer végre egy javaslatot megfontolnak. Amiről még viszont szólni szeretnék, az az, hogy legnagyobb megdöbbenésünkre a zárszámadási törvény mintegy mellékes részeként - függetlenül attól, hogy nincs kész koncepciója a kormánynak, és a módosítások hatástanulmányát sem ismerhettük meg részleteiben - súlyos sebeket ejtenek az 1997ben elfogadott nyugdíjreformon. Nem volt módunkban megism erni azokat a szakmai szempontokat, amelyek alapján a kormány a javaslatát megtette. Úgy gondoljuk, hogy a zárszámadási törvénybe becsempészett és a nyugdíjrendszer egészét érintő javaslatok klasszikus példáját jelentik a lopakodó jogalkotásnak. Figyelmen kívül hagyják az idős kor biztonságának tartópilléreként számon tartott alkotmányossági követelményeket, figyelmen kívül hagyják az érintettek azon jogait, hogy az idős koruk biztonságáról kellő időben és kellő előrelátással gondoskodhassanak. Talán jellem ző az, hogy a részletes indoklásban a magánnyugdíjpéntárakra vonatkozó szabályozások szövegterjedelme nem éri el a módosító javaslatok terjedelmének a felét sem. Tehát rendkívül szűkszavú ez az indoklás, és óhatatlanul gyanút keltő, jelesül, hogy a tényleg es politikai és pénzügyi szándékok messze túlmutatnak a felszínen. Kevés az idő, csak néhány dolgot engedjenek meg még. Az a nyugdíjreform, amely 1997ben elindult, azt tűzte célul, hogy a két nyugdíjrendszer csak átmeneti időszakban él egymás mellett, és a generációváltást követően vegyes rendszer marad, a társadalombiztosítás és a magánnyugdíjból álló vegyes rendszer, pontosan annak érdekében, hogy hosszú távon finanszírozható maradjon a nyugdíjbiztosítás egész rendszere. Úgy látjuk, az, hogy a pályakezdő k kötelező magánnyugdíjpénztári választását feloldják, az idők végezetéig ki fogja tolni a két nyugdíjrendszer egymás mellett élését. Ez senkinek sem jó. Az indoklás az, hogy a kormány visszaadja a pályakezdők számára a választás szabadságát. Ez más olvas atban, a mi számunkra azt jelenti, hogy a magánnyugdíjpénztár választásának kötelezettsége szabadságot von el bárkitől. Úgy látjuk, ez a hivatkozás hamis, figyelmen kívül hagyja a nyugdíjrendszer komplexitását, azt a mindenki által elfogadott alapelvet, ho gy az idős kor biztonságát megteremtő alapok tekintetében a törvény nem az egyén elhatározására bízza a döntést, hanem azt kötelezővé teszi, megteremtve ezzel itt is a társadalmi szintű kockázatközösséget. Azt is gondoljuk vagy legalábbis gyanítjuk, hogy i gyekeznek ezzel valamelyest még inkább kivonni pénzt a rendszerből. Ugyanis ha csak arra gondolunk, hogy aki majd ezek után visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe - hiszen most arról van szó, hogy a pályakezdők számára, de csak a pályakezdők s zámára újból megnyílik a visszalépés lehetősége , az a 6 százalék felett fizetett önkéntes kiegészítő megtakarítást is visszaviszi a társadalombiztosításba. Ezt már a társadalombiztosítás nem fizeti ki, többletszolgáltatást sem nyújt érte, ezt a pénzt - m ondhatnánk - lenyeli. Nem is utalja vissza a tb a költségvetésnek azt az összeget sem, amit a pénztártagok kieső járadéka után évente megkap, és amit vissza kellene fizetni, ha a pénztártag visszaviszi a társadalombiztosításba a megtakarításait. Így tehát kétszer kapja meg a 6 százalékot a visszalépő tag után, és még a kiegészítő megtakarítás is nála marad. Úgy gondoljuk, hogy ez semmilyen módon nem fogadható el. Ezért sem tudjuk elfogadni a zárszámadási törvényjavaslatot, túl azon, hogy a zárszámadás és a nyugdíjrendszer alapjainak a megrendítésére irányuló javaslatok összekapcsolása mindenképpen a reform durva szétverését is jelenti. Ebben nem tudunk partnerek lenni, ezt a leghatározottabban elutasítjuk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraib an.)
