Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
548 Így volt ez, a mikor az egészségügyi bizottságban kértük a gyógyszerkassza kiegészítését. És az a bizonyos hibás céllövöldés működött akkor is, amikor a '99. évi zárszámadás kapcsán a kormány felültervezte a gyógyszerkiadásokra nyújtott támogatást. Ennek eredményeképp al ultervezte a fekvőbetegellátásra szükséges kereteket, és alighogy a zárszámadást és a benne rejtőző költségvetésmódosítást a parlament elfogadta, a következő napon már módosította is a gyógyszerkassza és a fekvőbetegellátás közötti előirányzatokat, hisz en nyilvánvaló, hogy nem volt szükség akkor arra a 150 milliárd feletti gyógyszertámogatásra. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a zárszámadásnak az a legfontosabb tanulsága, hogy ha egy költségvetés nem megalapozott, akkor sem a bevételi, sem a kiadási olda lai nem fogják követni a kormányzati szándékokat. Egy múlt rendszerbeli viccben mondták, hogy az akkori rezsim intézkedéseit és annak jóváhagyását az eszme diadalaként kell értékelni a józan ész fölött. Én azt gondolom, hogy ha valami, akkor a társadalombi ztosítás 2000. évi költségvetésének a tervezése, a kormánypártok általi elfogadása volt az a pillanat, amikor a kormányhoz való lojalitás győzött a józan ész fölött, és ha máskor nem, akkor a zárszámadásban kellene elismerni ezeket a hibákat. A Nyugdíjbiz tosítási Alap zárszámadásáról Kökény Mihály képviselőtársam fogja önöknek a Szocialista Párt álláspontját közvetíteni. Mi ennek alapján az Egészségbiztosítási Alap zárszámadását általános vitára sem tartjuk alkalmasnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (T aps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak. DR. KÖKÉNY MIHÁLY , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök úr néhány hónappal eze lőtt, amikor is beharangozta az általa tervezett nyugdíjreformot, akkor hangoztatta, hogy a barátság alapja a pontos elszámolás. Nos, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszter úr, amennyiben önök ilyen elszámolásokkal kívánják megalapozni a nyugdíjasok és a legnagyobb kormánypárt közötti barátságot, akkor én ennek nem látom nagy jövőjét. Ugyanis a törvényjavaslat megdönthetetlen bizonyítékul szolgál annak leplezésére, hogy a kormány milyen játékot is űz a társadalom egészével és ezen belül a nyugdíjast ársadalommal. Hiszen olyan tervezési paraméterekkel sikerült összeállítani a nyugdíjbiztosítás 2000. évi költségvetését, amelyekről pontosan tudni lehetett, hogy sem gazdasági, sem pénzügyi szempontból nem tarthatók. (21.30) Erre már az akkori vitában rámu tattunk, a törvényjavaslathoz csatolt melléklet 38. oldalán viszont sajnálkozva állapítják meg önök, hogy - idézem - "a kormány - év közben már látható volt, hogy mind a bérnövekedés, mind az árnövekedés ténylegesen megvalósuló mértéke magasabb lesz a terv ezettnél - így kiegészítő nyugdíjemelést határoz el". Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát emlékeztetem önöket a '99. évi jegyzőkönyvekre. Nem év közben derült az ki, jól látható volt az már a törvény elfogadásakor is. Az persze más kérdés, hogy a tényleges ny ugdíjemelésről való beszámolás korántsem diadalittas jelentés. Hallottuk, hogy összesen 11,2 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, de ebből csak 10,8 százalék került a 2001. évi bázisba, mert 0,4 százalékpontnak megfelelő juttatást kamatjuttatásként kaptak a nyugdíjasok. Ezt azért nem kezelném akkora hatalmas sikerként, mint ahogy ezt Szűcs képviselőtársam az előzőekben állította, hiszen ezt nem viszik tovább 2001ben. Ha figyelemmel vagyunk a nyugdíjasok fogyasztói kosarára és arra, hogy a nyugdíjasok által vásárolt szolgáltatások és termékek árnövekedése jóval magasabb volt, mint a kormányzat által elismert 9,6 százalék... - gondoljunk csak rá, tavaly a gyógyszeráremelkedések következtében a lakossági tehernövekedés, a tényleges lakossági tehernövekedés köz el 20 százalék volt. Ez a központi statisztikai hivatali jelentésekből is megállapítható.
