Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 24 (224. szám) - A társadalombiztosítási alapok 2000. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó jelentés együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VOJNIK MÁRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
547 az Egészségügyi Minisztérium nem kívánja megfontolni, hiszen egyetlen képviselője nem tartózkodik a teremben. Tisztelt Képviselő társaim! A 2000. évi zárszámadás fényesen igazolja a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportjának a költségvetési vitában hangoztatott észrevételeit, hogy a társadalombiztosítás 2000. évi költségvetése megalapozatlan; méghozzá szándékosan vo lt megalapozatlan, szándékosan volt hibásan tervezett, szándékosan becsülte alá az ágazat működéséhez, a nyugdíjellátásokhoz, az egészségbiztosítás természetbeni és pénzbeni ellátásaihoz, a kórházak működési biztonságához és a betegek gyógyszerhez való hoz zájutásának biztonságához szükséges kiadási szükségleteket. Ebben a Házban csak azt érte meglepetés az ellátás biztonságához szükséges állami többlethozzájárulások mértékéről, akinek fogalma sincs arról, hogy miből kell gazdálkodni a társadalombiztosítás kiadásainak, illetve alapjainak, és hogy mit jelentett a biztonságos működés kereteinek a megteremtése. Anélkül, hogy a részletekbe mennék egy vezérszónoklat rám eső időkeretében, szeretném elmondani, hogy a megalapozatlan költségvetés eredményezte az alul tervezettség miatt, hogy az egészségügyi ágazatban 2000ben folyamatos veszélyben voltak az ellátó intézmények, a végiggondolatlan törvénykezés miatt akut válsághelyzet alakult ki a gyógyszerellátásban, és hogy robbanásközeli helyzet alakult ki a gyógyító ágazat szereplői között. Továbbgyűrűzött ebben a költségvetésben az előző évi törvénytelen nyugdíjintézkedések minden hatása, hiszen az alultervezett, szándékosan alultervezett infláció miatt többször kellett módosítani az ellátásokat. A kapkodó intézkedés ek szükségességét csak azok tudják megítélni, akik tudták, hogy az egészségügyi dolgozók bérhelyzete milyen ebben az ágazatban, akik tudták, hogy a 2000. évi gyógyítómegelőző ellátások kiadási tervezete az 1999es zárolásokkal csökkentett bázisra tervezet t 5,9 százalékos emelés volt. Aki ebben az ülésteremben hajlandó nemcsak számokat olvasni, hanem a számok mögé is nézni, az tudja, hogy a 2000. évben az 1999es csökkentett bázisra épített 5,9 százalékos növekmény nemcsak a dologi kiadások növekedését nem tartalmazta, hanem nem volt elegendő ahhoz a működési biztonsághoz, amelyet minimális követelményként támaszthatnak a biztosítottak az ágazat elé. A kapkodó intézkedésekre azért is szükség volt, mert amikor a kormány már nem tudta kordában tartani az ágaza t lázadni készülő dolgozóit, a Semmelweisnapi ünnepségek előtt rajtaütésszerűen bejelentette a 15 milliárd forintos ágazati béremelést. Jellemző azonban, hogy sem az ágazatban dolgozók létszámát, sem a béremeléshez szükséges kereteket nem sikerült érdembe n megsaccolni. A kormány úgy viselkedett, mint céllövöldében az a kétbalkezes céllövő, akinek még a céltábla helyzetéről sincs biztos információja, és vagy fölé, vagy alá lő ennek a céltáblának. Hiszen a 15 milliárd forintot háromszori nekifutásra sem sike rült odaadni az egészségügyi dolgozóknak - ennek köszönhető persze, hogy itt maradvány képződött. És ez az egyik oka, ennek ellenére, hogy az állami költségvetésnek ki kellett egészíteni az Egészségbiztosítási Alap költségvetését, például ezzel a 15 milliá rd forinttal. Mondhatnám, saját dugájukba dőltek a kormánypártok akkor is, amikor megalapozott számítások nélkül tervezték meg a kasszák zártsága mellett a gyógyszerkasszát olyan mértékben, amelyről még a legóvatosabb szakértők is azt mondták - és ilyen óv atos szakértőnek kell tartani az Állami Számvevőszék munkatársait is , hogy nem lesz elég a gyógyszertámogatásokhoz. Így lett ez aztán a gyógyszertámogatásokkal, hogy már márciusban hozzá kellett nyúlni a többi zárt kasszához, és a kormány megpróbált vala milyen módon egyensúlyozni a gyógyítókassza különféle előirányzatai és a gyógyszerkassza között, hogy melyik az, ahol a legkevésbé tűnik fel, hogy a hiány mértéke egyre jelentősebb. Így történt, hogy a 135 milliárd forintos zárt gyó gyszerkassza nyilvánvalóan nem lett elég. Amikor ellenzéki képviselők javaslatot tettek ennek a kasszának részben a kinyitásra, részben a racionális gyógyszerfelhasználásra szóló kormányzati intézkedésekre, akkor a kormány érzéketlen maradt.
