Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 6 (223. szám) - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, valamint a m... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS IMRE (MSZP):
436 A másik ilyen kérdés, ami a foglalkoztatási törvénynél előjött, a gazdasági miniszter felhatalmazása. Ez nem először fordul elő, az utóbbi években nagyon sok törvénynél látjuk ezt a szándé kot, amikor vagy azért kívánja a kormányzati oldal meghatalmazni a minisztert, mert bizonyos kérdéseket még maga sem tud, hogy hogyan kellene rendezni, és úgy gondolja, hogy a parlamenti vitában sokkal könnyebb lekezelni egy problémát, ha annak a részletké rdései még nem jönnek elő. Ilyen esetben bizonyára arra gondolnak, hogy a törvény elfogadása után majd a kormány saját maga eljárva, önállóan, az ellenzéki képviselők észrevételei nélkül fogja meghozni a különböző rendeleteit. Mi ezért sem támogatjuk elsős orban azt a rendelkezést, amelyik a gazdasági miniszternek felhatalmazást adna olyan törvényi részekkel kapcsolatban, amelyek eddig - hangsúlyozni szeretném - tételesen benne voltak a törvényben. Tehát megítélésünk szerint mindenképpen arra van szükség, ho gy ha a jogharmonizációnak ezek a részei érintik majd a foglalkoztatási törvényt, akkor ezt az Országgyűlés elé kell hozni, és nyilvánvalóan, nagyon valószínűnek látom, hogy a jogharmonizációs részek tekintetében az ellenzéki képviselők többsége hozzá fog majd járulni ehhez a módosításhoz, de egy biankó felhatalmazáshoz bizonyára nem szívesen járulnánk hozzá. A munkavédelmi törvénynek több ponton tervezik a módosítását. A kockázatértékelésekkel kapcsolatban úgy gondoljuk, hogy nagy szükség van ezekre. Mi is elképzelhetőnek tartjuk a határidő megfogalmazását, meg lehet ezt tenni, de úgy gondoljuk a különböző tapasztalataink alapján, hogy a munkáltatóknál hatalmas zavarok vannak a kockázatértékeléseket illetően. Rendkívül különböző színvonalú anyagok készülnek el kockázatértékelésként. Van, aki meg van elégedve egy néhány soros megfogalmazással, és nyugodtan mondja, hogy minden esetben megvan már a teljes kockázatértékelése. Nyilvánvalóan ilyen esetben a kormánynak vagy bizonyos szerveknek foglalkozni kellene a zzal, hogy a munkáltatók figyelmét felhívja, hogy ezek az anyagok nem elégítik ki ezt a követelményt, amit a kockázat értékeléseként a munkáltatók most úgy látnak, hogy elégségesek, mert ha ez nem történik meg, akkor a határidő megjelenése után, amikor fel hívják őket arra, hogy tessék ezt rendbe tenni, egyszerűen már nem lesz erre idejük, és akkor valószínűleg komoly bírságokra számíthatnak majd ilyen esetekben. Vannak a törvényjavaslatnak olyan részei, amelyek talán egy kicsit humorosnak is tűnnek számunkr a, ez a munkavédelmi képviselővel kapcsolatos előírás. Ha a kormánynak az a szándéka, hogy erősítse a jogosítványát, akkor tessenek annak utánanézni, hogy hogyan lehetne a munkavédelmi képviselő pozícióját a cégnél megerősíteni például a felkészítés oldalá ról, mert partnernek nyilván csak így lehet elfogadni; és akkor ne döntéselőkészítési jogosítványt kapjon, hanem valós jogosítványként kötelező legyen ezeknek az embereknek, mondjuk, a döntéselőkészítésbe való bevonása. A munkavédelmi bírság tízmilliós ö sszegét - hangsúlyozom - nem nagyon tudjuk elfogadni, annál is inkább nem, mert a 3 millióról 10 millióra emelés nagyon jelentős lépés. Ha ehhez hozzákapcsolják még a telephelyenkénti részt, tessék kiszámolni, néhány telephelyet látva, a háromszorossal sze mben akár tízszeres, hússzoros bírságok is kijöhetnek. Szerintünk ez nem célszerű. Azt el tudjuk fogadni egyébként, amit a kormányzati oldalról elmondtak, hogy ez a multinacionális cégekre talán jobban vonatkozzon, de akkor a módosító javaslatok során talá lni kell erre vonatkozó utalást, mert a törvény mostani szövegében mi ilyet nem látunk. (14.20) Ugyancsak kifogásoljuk azt a részt, amikor írásbeli kötelezettséget írnak elő a munkáltatók számára, amikor be kell számolni bizonyos munkavédelmi követelmények nek a teljesítéséről. Én úgy gondolom, hogy a kormányzati oldal is érzi ennek a problémásságát, hiszen önmaguk is idézőjelbe téve közölték, hogy ez egy önbevallás lenne. Nem gondoljuk, hogy ilyen önbevallásra van szükség; meg kell erősíteni azt az apparátu st, aki ezt el tudja valójában végezni, mert egyébként nem nagyon bíznak a munkáltatók abban, hogy az indoklásrésze a törvénynek majd valóban teljesül, amely azt mondja ki, hogy szankciót nem lehet ilyen esetekben alkalmazni, ha az nem párosul ellenőrzésse l.
