Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 11 (247. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. DÁN JÁNOS (FKGP):
3765 élelmiszerszállítmányok igazságos szétosztására. Járőrszolgálatot adtak, igazoltattak, a gyanús személyeket előállították, néhányukat több napig fogva tar tották. 30án részt vett a Pannónia utcai BMgarázs ÁVHs őreinek lefegyverzésében, az ott talált gépjárművek, fegyverek elszállításában. 31én a Forradalmi Karhatalmi Bizottmány alakuló ülésén a fegyveres felkelők képviselőjeként vett részt. Másnap fegyve resen biztosította egységével a lakihegyi nagyadó javítását. November 4én a szovjet agresszióval szemben a Berzenczey utcaMester utca sarkán vették fel a harcot. 5én hajnalig tartották az épületet, majd szétszóródva harcoltak tovább. November 6áig foly tatták a kilátástalanná váló küzdelmet. Ekkor a háztetőkön át elmenekültek és átöltöztek civil ruhába. '57 januárjában megnősült, április 26án letartóztatták. '58. március 31én a Halász Pál vezette fővárosi népbírósági tanács halálra ítélte, törvénysértő módon, mivel a BHÖ szerint 20 évnél fiatalabbat nem volt szabad halálra ítélni. A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa Vágó Pál elnökletével a halálbüntetést jogerőre emelte, de kegyelemre ajánlotta. A felkelők között sok volt a fiatal, a szinte gyerek is. Közülük is kitűnt ő, aki talpraesett, kedves, vidám, mindig mosolygó fiatal fiú volt, mindenki hamar megszerette. Társait kivégzik, ő marad. A Kisfogházban, ahol én is vártam sorsom beteljesülését, mindnyájan drukkoltunk, reménykedtünk, hogy a kis vidá m, kedves Laci talán megmenekül. Még a durva, halálraítéltektől félő, a sok kivégzéstől eltompult fegyőrök is neki szorítottak. A másodfokú ítélet után beszélőn találkozik szüleivel, legkisebb nővérével, fiatal feleségével. Ott nem búcsúztak el, reménykedt ek. Az egyik őr odasúgta: "Ne sírjon, néni, a Laci kegyelmet kap." "Miért nem disszidáltál, kisfiam?" - kérdi sírva édesanyja. "Nem loptam, nem raboltam, nem öltem meg senkit, miért mentem volna külföldre? Harcoltam a hazámért." A család, egyszerű emberek, reménykedtek. Nem kaptak értesítést a kegyelmi kérvény elutasításáról. (21.50) Az ügyvéd nem merte megmondani a kivégzés tényét, nem mert az anya szemébe nézni. A család tovább reménykedik. Nem kaptak halotti bizonyítványt, jó jelnek tekintik. Beszélgetne k más halálraítéltek hozzátartozóival. Biztosan nem végezték ki őket, hanem elvitték egy titkos börtönbe, úgy vélik, Szekszárd mellé, amiről senki sem tud, ahol nem lehet látogatni őket, de élnek. Ez a fontos, hogy élnek! Telnek, múlnak az évek, nincs bizo nyosság az Öcsi haláláról, Öcsi tehát él! Először a papa hal meg, majd 1971ben a mama is követte, abban a tudatban, hogy legkisebb gyermekük, kedvencük él. 1988ban felhívott egy izgatott női hang: "Onestyák Mária vagyok, olvastam a maga listáját, ott az Öcsi neve mellett egy felkiáltójel van. Mit jelent az?" - "Azt, hogy 18 éves volt '56ban." - "Nem azt jelenti, hogy él?" - "Sajnos, nem. Halálraítélt voltam akkor, és hallottam, amikor kivitték, és azt kiáltotta: éljen a szabad Magyarország!" - "Biztos?" - kérdezte elcsukló hangon. Milyen csodálatosak a hitek és a legendák. A porig sújtott emberek természetes, ősi válasza az iszonyatra, az elfogadhatatlanra. Igazuk volt. Az volt az abszurd, ami történt. Öcsi él. Köszönöm, elnök úr. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekle r Ferenc) : Kérdezem a kormány képviselőjét, hogy kíváne reagálni az elhangzottakra. (Nincs jelzés.) Nem. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Dán János képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselője, "Mi lesz 1,2 millió őstermelővel?" cím mel. Képviselő urat illeti a szó. DR. DÁN JÁNOS (FKGP) :
