Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 11 (247. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc):
3766 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Bánk bán Tiborca aggasztónak érzi jelenlegi helyzetét, és esetenként szinte teljesen kilátástalannak látja jövőjét. Mint ahogy a Parla ment falai közé is beszűrődött, ebben az évben szinte mindenből több termett, ami sajnos, értékesítési nehézségekhez vezetett, és mindez az egyszerű emberek mindennapos megélhetését esetenként nagyon megnehezítette, sőt lehetetlenné tette. A rendszerváltoz ás során az ipari munkahelyek megszűntek, és az is mezőgazdasággal kezdett foglalkozni - igaz, kényszerből , akinek már nem ez volt az élethivatása. A szorgalom, a jó föld és a kedvező időjárás bőséges terméssel hálálja meg a Kárpátmedencébe befektetett energiát. Mindezek ellenére a fent jelzett okok miatt a mezőgazdaságból élő lakosság életszínvonala rohamosan csökken, és tömegesen teszik fel a kérdést: "Mi lesz velünk, képviselő úr?" A francia forradalom hármas jelszavából, a "liberté , fraternité, égalité"ből az égalité jogi értelemben természetesen igaz a mai világban, de az anyagi egyenlőség a mezőgazdaság vonatkozásában, a mezőgazdaságból élők esetében a társadalom többi rétegéhez viszonyítva lemarad, óriási rés tátong. Sajnálatosa n elmaradnak a bevételek, ugyanakkor a kiadások, ami ugyanúgy megvan, mint a világ egyéb országaiban, a fejlett ipari országokban, azok emelkednek, és így az agrárolló nyílik, mint ahogy a Központi Statisztikai Hivatal adataiból is kiderül, ebben az évben tovább nyílt az agrárolló. Tehát a bevétel bármennyire is egy kicsivel több lesz, a kiadások még nagyobb mértékben emelkednek, és ez a mezőgazdaságból élők helyzetét tovább nehezíti. Ugyanakkor el kell mondani, hogy az ipari alapanyagok, a növényvédő szer, a műtrágya, a gép, az erőgép, a munkagép, az üzemanyag ugyanolyan áron kapható, mint a tőlünk nyugatra fekvő országokban, de a megtermelt termény értékesítési ára az esetek zömében elmarad. Ami a mi szerencsénk, hogy a munkabérünk annyira olcsó, hogy az s zinte alig tud megjelenni a termék értékesítésében. A megoldási lehetőségeket kellene keresni, egyrészt természetesen az értékesítési lehetőségeket, másrészt a bő termést, a többlettermést a termékpályák szabályozásával, harmadrészt pedig azokat a támogatá si módszereket, konstrukciókat és mértékeket kellene bevezetni Magyarországon is, mint amelyek már az Európai Unióban megvalósultak. Ha mindez nem megy, akkor én már önálló indítványokban javasoltam: csökkenteni kell a mezőgazdasági termelők adóterheit. Jó , így sem jelentősek, de mégis, az adómentes sávot 250 ezerről 500 ezerre felemelni, a helyi iparűzési adót a mezőgazdasági őstermelő esetében eltörölni, illetve az elmúlt években bevezetett egészségügyi hozzájárulásokat szintén eltörölni. Azzal, hogy a ki stermelői vállalkozási formát bevezették, és mintegy 5 ezer családi gazdaságot sikerül helyzetbe hozni, ez természetesen jó dolog, azonban a nagy probléma az, hogy van mintegy 1 millió 200 ezer - egyes számítások szerint 1 millió 300 ezer - őstermelő, akik nek a sorsa az uniós csatlakozás után szinte kilátástalan. Azért bátorkodom most felvetni, hogy ezzel a réteggel, ami igen széles réteg, bizony foglalkozni kell, a választások után is foglalkozni kell, mert az ő gazdaságuknak a felfejlesztése elmaradt, zöm ében fizetéskiegészítés, nyugdíjkiegészítés céljából foglalkoznak mezőgazdasággal, és valóban az a helyzet, hogy nekik vagy olyan támogatási rendszert kell keresni, amiben megélnek, vagy pedig sajnos áttevődnek a szociális szférába. A mi parasztembereinkn ek is ugyanaz az óhajuk, mint Jókai Mór írja egyik regényében: "Fázott a cigány és éhezett. Mit szeretnél jobban, more? - kérdezték tőle. Enni vagy melegedni? Legjobban szeretnék szalonnát pirítani - mondá a cigány." A mi parasztembereink is szeretnének mi ndent ugyanúgy, mint a társadalom többi rétegében. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Kékkői Zoltán államtitkár úrnak, aki reagálni kíván az elhangzottakra.