Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 11 (247. szám) - Személyi ügy: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):
3764 Az ön által említett 31. számú főút valóban fontos szerepet tölt be a középmagyarországi régió közúti forgalmának bonyolításában, éppen ezért az elmúlt évek során is kiemelt figyelmet fordítottunk ezen út folyamatos és megfelelő szintű karbantartására, és ahol lehetett, állapotjavítására. A rekonstrukciós munkák keretébe n még 1999ben készült el a péceli bekötőút, felújítottuk az ÓcsaÜllőGyömrő összekötőút 31. számú főúti csomópontját. A múlt évben fejeződtek be a Nagykáta és Szolnok megyehatár közötti mintegy 6 kilométeres útszakasz munkálatai. Ez évben, idén tehát a N agykátaSzentmártonkáta közötti 8 kilométeres szakasz felújítására került sor. Mindezek évente mintegy 50 és 120 millió forint közötti ráfordítást igényeltek. Az elkövetkezendő két évben, tehát 2002ben és 2003ban tervezzük a SülysápSzentmártonkáta közöt ti 15 kilométeres szakasz rekonstrukcióját, amellyel reményeink szerint befejeződik a 31. számú főút Pest megyei szakaszának burkolatfelújítása. Teljesen egyetértek a képviselő úrral abban is, hogy a főút regionális jelentőségét és az itt lebonyolódó forga lom mértékét figyelembe véve hosszú távon csak a forgalmi igényeknek megfelelő színvonalú és műszaki paraméterekkel rendelkező főút kiépítése jelenthet megoldást. Az új főút kiépítésére vonatkozó korszerűsítési előtanulmányt - mint már a képviselő úr is em lítette - már elkészítettük, amely szerint a megvalósítás becsült költsége mai áron mintegy 15 milliárd forint. A már korábban megkezdett és előkészített fejlesztéseket, valamint a rendelkezésre álló forrásokat figyelembe véve egy ilyen nagyságrendű beruhá zás megvalósítását csak ütemezetten, szándékaink szerint külső források bevonásával, akár uniós támogatásokkal, illetve régiós pályázatok igénybevételével tartjuk lehetségesnek. Ezek megalapozásához a tervezés és az előkészítés gyorsítását ítélem a legfont osabb feladatnak. Meg szeretném jegyezni, nemcsak itt, Pest megyében, hanem az egész országban tulajdonképpen leginkább a tervezéssel, a területelőkészítéssel maradtunk el az elmúlt tíz évben. Ezek pótlására van szükség ahhoz, hogy akár a már mostani előc satlakozási pénzeket, akár a jövőbeni kohéziós alapokat a jelenleginél lényegesen nagyobb, gyorsabb ütemben és nagyobb mértékben tudjuk igénybe venni. Éppen ezért elrendeltem a döntéselőkészítő megvalósíthatósági tanulmány elkészíttetését, melynek birtoká ban meghatározhatók, ütemezhetők a további feladatok, és számba vehetők az új főútépítéshez szükséges, illetve igénybe vehető források. Természetesen az új, korszerűbb főút kiépítéséig is kiemelt figyelmet fordítunk a 31. számú főút minőségének é s forgalmi helyzetének javítására, annak érdekében, hogy a térségben élők az új főút elkészültéig is biztonságosan közlekedhessenek. Ehhez kérem az ott élők türelmét, és kérem az ön támogatását. Az elnök úrnak megköszönöm az időt, önöknek a figyelmét. Kösz önöm szépen. (Általános taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "'56 vértanúinak emlékezete" címmel. A képviselő urat illeti a szó. MÉCS IMRE (SZDSZ) : Tisztelt Elnö k Úr! Onestyák László Pázmándon született 1938. június 28án. Egyszerű munkáscsalád nyolcadik, legkisebb, dédelgetett gyermeke. Ő volt az "Öcsi". A hat elemi osztály elvégzése után szerszámköszörűs tanuló lett a Beloiannisz - volt Standard - Gyárban, ahol 1953ban szabadult, de csak fél évig dolgozhatott szakmájában, mert racionalizálás címén elbocsátották, és különböző munkahelyeken volt segédmunkás. A 18 éves fiatalember '56. október 25én csatlakozott Wágner István Berzenczey utcai fegyveres csoportjához , velük vett részt a szovjet csapatok elleni harcokban, az Üllői úton és a József körúton géppisztollyal, benzines palackokkal szálltak szembe a páncélosokkal. Bátorságáért, rátermettségéért hamarosan szakaszparancsnoknak választották, egy 16 fős egységnek lett a vezetője. A fegyverszünet idején társaival együtt felügyelt a rendre, a vöröskeresztes és az