Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár:
3582 Ennek súlyát átérezve október 30án kérdéssel fordultam a pénzügyminiszterhez, hogy mit kíván tenni ebben a helyzetben a kormány. A sokak által várt, megoldást remélő felvetésre sajnos semmitmondó, komolytalan választ kaptam. Kiderült, hogy a választ adó politikai államtitkár a Tiszazugot a FelsőTisza vidékére tette, mert végig az ottani problémákról, eredményekről írt, megérti a biztosítók álláspontját, nem lát lehetőséget a beavatkozásra, és azt nem is tartja szükségesnek. Ezzel szemben a következő bek ezdésben leírja, hogy a biztosítók rosszul látják a dolgokat, hiszen nőtt az árvízi biztonság, csökkent a biztosítók kockázata. Most kinek van igaza? A kormány kicsinyli le az árvízveszélyt, vagy a biztosítók értékelik azt túlzottnak? Miután a kormány az o kosabb, gondolkozzanak el a dolgon a biztosítók, vélhetjük. Nincs kormányzati teendő, majd lesz valahogy. Az állandó árvízveszélyben élő lakosság azonban ezt a választ nem tudja elfogadni. Ők már megtapasztalták az árvízkárt, illetve közelről érezték annak veszélyét, tudják, hogy a kormány csak a lakóházakban esett kár 50 százalékát biztosította részükre, ráadásul ez nem terjed ki a melléképületekre és a később jelentkező másodlagos károkra sem. Ha nem tudnak biztosítást kötni, miből fedezik a helyreállítás i kiadások másik felét? Ezek után korábbi kérdéseimet megismétlem: valóban nincs a kormánynak beavatkozási lehetősége? Nem léphet egyáltalán a biztosítók nélkül? Kinek jó, ha az emberek biztosítás, bármiféle védelem, garancia nélkül rettegnek az árvíztől? Esetleg nincs szükség külön lépésre, mert a kár száz százalékát megtéríti majd a kormány? Bármelyik megoldás lehetséges, de konkrét, értelmes válasz nélkül nem maradhat sem a Tiszazug, sem a Tisza, sem a Körös mente lakossága. Rossz jelnek tartom, hogy a k ormány részéről valószínűleg senki sem fog most erre a kérdésemre válaszolni, remélem azonban, ezt mielőbb pótolják, amíg nem késő. Köszönöm. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem a kormány képviselőjét, kíváne reagálni. (Dr. Szakács Imre: Igen.) Megadom a szót. DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Egyrészt a kormány részéről van, aki reagáljon, bár a Pénzügyminisztérium felkérése alapján válaszolok, nyilván az ő anyagukból. Valóban , a beregi térségben, Tiszazugban kilenc hazai biztosító foglalkozik vagyonbiztosítással. Az ismételt árvízi károkkal összefüggésben a biztosítók megvizsgálták a kockázatvállalási stratégiájukat, és azokat hozzáillesztették üzletpolitikájukhoz, intézeti ka pacitásukhoz, illetőleg vagyonbiztosítási lehetőségeikhez. Ezt követően a kilenc biztosító különféle döntéseket hozott: volt olyan, aki valóban az árvíz- és belvízkockázatot a következő biztosítási időszakra már nem vállalta, míg más biztosítók eddig bizto sítatlan vályogépületekre nem fogadnak el újabb biztosítási ajánlatot, illetőleg vannak olyanok, akik egyedi kockázati elbíráláshoz kötik. Az ott élőknek meg kell nézni a biztosítási piacon a különböző biztosítók ajánlatait, és bizony elképzelhető, hogy az ott lakóknak utána kell menni, és azokhoz a biztosítókhoz bejelentkezni, akik egyedi elbírálással vállalják a biztosítást. A képviselő úr elmondása alapján az helyes információ, hogy az elmúlt időszakban jelentős beruházások történtek ezen a vidéken árvíz védelmi szempontból, több mint hétmilliárd forintot költött a kormány a március 4i árvízi védekezés során. Ha ezt megnézzük, akkor a kockázatvállalás alapján a kiépített védművek a biztosítási kockázatot valóban egyértelműen csökkentik. (21.10) Tehát a bi ztosítóknak az árban lefelé kellene mozogni, illetve nyitni a lakosság felé. Az azonban bizonyos - és ezt kvázi magánvéleményként mondom , hogy nincs állami biztosító, megszűnt, ezzel
