Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3507 ma bizakodóan néz a jövőbe, és úgy véli, hogy terveit meg fogja tudni valósítani. Legendásan pesszimizmusra hajló hazánkban ez nem akármilyen eredmény. Tisztelt Ház! A fentiek alapján a jelentést és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot a FideszMagyar Polgári Párt frakciója nevében elfogadásra javaslom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tóbiás József úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának. TÓB IÁS JÓZSEF , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentés kapcsán a bizottságokban valószínűleg nagyon sok vita folyt mindazokról, amiket Gyürk Andr ás képviselőtársam elmondott, és az az igazság, az a gondolat jutott eszembe, hogy az elmúlt három évben a kormányzat - így a ifjúsági is - nem a való világhoz igazította az intézkedését, hanem egy számára ideálisan elképzelt világhoz. Ehhez képest van egy mai magyar való világ, amelyben a fiatalok megpróbálnak megküzdeni mindazokkal a problémáikkal, amelyekre különben a kutatások és az elemzések során fényt is deríthetünk. Mégis van két olyan mozzanat, amelyre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik az, hog y időben elkészült ez a jelentés, amely méltán válhat a minisztérium dicsőségére. A másik, hogy az a helyzetelemzés, amelyet az "Ifjúság 2000" kutatás rögzített, nagyon komoly helyzetelemzést ad a mai magyar generáció élethelyzetéről. Összehasonlítva ugyan ezt a helyzetértékelést és a mögötte lévő kormányzati intézkedéseket, azt kell megállapítani, hogy nagyon ritka és kevés az átfedés, mintha valójában azok az elemzések nem szolgáltak volna arra, hogy a kormányzat ezek alapján hozza meg azokat a döntéseket, amelyek valójában és érdemben segíthetnék a korosztályt. Tehát ezek a kormányzati döntések nemhogy megoldották, hanem módszeresen megkerülték a problémákat, egyfajta kormányzati píár rózsaszín képét vetítették elénk. (15.40) Ugyanakkor a jelentésből nyilv ánvalóvá válik az a kórkép, ami a legfiatalabb korosztályok helyzetére és lehetőségeire vonatkozik. Korántsem tartalmaz annyi pozitív elemet, ami az előbbiekben elhangzott. Tény, hogy Magyarországon nőtt a gyermekszegénység. Ma több mint 830 ezer gyermeket kell kiegészítő családi pótlékban részesíteni, mert a családjukban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot. Ez a szám 90 ezerrel nőtt 1998hoz képest. Tény, hogy a születéskori helyzet alapvetően meghatározza a gyermek lehetőségét, jövőjé t, ifjúsági életét az oktatásban és a foglalkoztatásban. A kutatásban két példa van, mind a kettőre szeretném fölhívni a figyelmet. Az egyiket az idegen nyelv ismeretén keresztül vezeti le. Az idegen nyelv ismeretén keresztül mutatható be, hogy mekkora az összefonódás a fiatal iskolázottsága és a családfő iskolázottsági szintje között. Olyan családban, ahol az apa nyolc általánost végzett, a fiatalok 75,7 százaléka nem beszél egyetlenegy idegen nyelvet sem. Ez az arány a szakmunkásképző és a szakiskola eset ében is 50 százalék feletti. Tehát amikor mi társadalmi kettészakadásról beszélünk, az megfogalmazható a születési hely és meghatározható a képzettség tekintetében is. Tény, hogy a regionális különbségeket is rögzíti ez a kutatás, hiszen ez jól látszik az iskolázottsági szint vizsgálatakor. Ma Magyarországon 32 ezren nem fejezik be általános iskolai tanulmányaikat. Regionális elhelyezkedésük egyértelműen mutatja, hogy az északmagyarországi régióban és az északalföldi régióban keletkeznek ezek a hiányosság ok - 23 és 25 százalék érhető tetten. Csak viszonyítási alapként: Budapesten ez az arány 1,8 százalék.
