Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. december 10 (246. szám) - A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
3508 A következő, ami a települési különbségek tekintetében tetten érhető, ma Magyarországon egy fővárosi fiatalnak az egyetemre, főiskolára való belépésre a lehetősége - 86 százalékuk jut be. Megyei jogú városban, középvárosokban ez az arány már csak 60 százalék, és településszerkezetében ez 16 százalék. Tehát indokolatlan azt gondolni, hogy azok az intézkedések, amelyek '98hoz képest azt a számot mutatják, h ogy növekszik a főiskolára, egyetemre belépők aránya, elegendőek. Ez a szám ugyanis azt igazolja, hogy ez a területi eloszlásból adódóan hátrányosan érinti azokat a régiókat, amelyek mind gazdaságilag, mind pedig társadalmi vetületében a rendszerváltás óta hátrányban vannak, különösképpen az elmúlt három évben. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Az elmúlt negyven évben!) Ehhez képest az is tény, hogy az ifjúság bizakodik a jobb jövőben, de azt gondolom, hogy enélkül minden társadalom halott lenne, ha az ifjús ága nem bízna a jövőben. Az optimizmus a fiatalok generációs sajátossága, és erre, remélem, még kormánypárti képviselőtársaim is emlékeznek, talán nem is volt olyan régen. A jelentés egyik legszomorúbb és tettekre ösztönző része az, amelyik az ifjúság legé getőbb problémáit sorolja föl. Csak azért, hogy aki esetleg nem olvasta el, világos legyen: ma Magyarországon a fiatalok 47 százaléka retteg a munkanélküliségtől, 34 százaléka ebből adódóan az egzisztenciális problémáktól, 32 százaléka pedig a lakáshelyzet től. Ez kellő kutatási alap arra, hogy amikor egy kormányzati intézkedés elkészül, akkor minden tekintetben azt vegye figyelembe, hogyan küszöbölhetők ki ezek a típusú félelmek. A munkanélküliség. Szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy azok az á tképzési programok - a pályakezdők elhelyezkedési programja , amelyek '98 után megálltak, mind annak lehetőségét vetítette vissza a fiatalra, hogy nincs meg az a típusú munkabiztonsága, munkabékéje, hogy az ő belépése a tudás birtokában biztos lehet a mun kaerőpiacon. 26 ezer fiatal van ma Magyarországon, akik azért nem keresnek munkát, mert úgy ítélik meg, hogy a lakóhelyük adta lehetőségekben esélytelenül indulnak ebben a versenyben, és 133 ezren szinte teljesen lemondtak arról, hogy álláshoz jussanak. A pályakezdő fiatalok jelentős csoportja eleve ebből a hátrányból indul az életnek. Amikor azt olvassuk, hogy a fiatalok 47 százaléka retteg a munkanélküliségtől, akkor szeretném fölhívni tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy a munka törvény könyvének módosításakor számos olyan módosító javaslat született, amely segítette volna a fiatalok belépését a munkaerőpiacra; segítette volna a sorkatonai szolgálat után egy három hónapos biztonsági idővel visszatérni a munka világába; segített volna a ma gasabb szintű tudáshoz és képzéshez való hozzáférésben. Önök akkor ezeket nem szavazták meg. A pénztelenséget össze kell kapcsolni a lakásproblémával, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ma Magyarországon csak egyfajta jövedelemből és annak megtakarításaiból l ehet elindulni az önálló otthon megteremtéséért. Ez a lakástámogatási rendszer egy versenyképes és nem a megélhetéshez éppen csak elegendő fizetésből oldható meg. A felmérések azt mutatják, hogy a dolgozó fiatalok fele 2040 ezer forint közötti nettó bért visz haza havonta, további egyharmada pedig 4160 ezret. Az ennél jobban keresők aránya 8 százalék. A bérek tekintetében jelentős a regionális különbség, hiszen amíg a fővárosban a fiataloknak mindössze harmada keres havonta 40 ezer forint alatt, addig ez az arány az ÉszakAlföldön és a DélDunántúlon élők körében ennek duplája, vagyis eléri a kétharmados arányt. Ebből is az látszik, hogy a fiatalok kétharmadának nincs esélye, hogy igénybe vegye a kedvezményes lakásvásárlási hiteleket. El kellene érni, hogy a hitelek és a fiatalok keresőképessége közötti különbségeket ne az önkormányzatok politikai megosztása okán lehessen a kormányzatnak produkálni. Minden egyes önkormányzat, ahol a fiatalok megtartóképességére szándék van a testületben, azoknak igenis bizt osítani kellene azokat a támogatásokat, amelyek mentén a szociális bérlakásokat és az úgynevezett fecskeházprogramokat tudnák beindítani.
