Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 30 (245. szám) - A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - FRANCZ REZSŐ (MSZP):
3450 földtulajdonszerzés lehetőségét a társaságok és a termelőszövetkezetek számára is. Ilyen alapon az ettől való elzárkózásukat nem értem, mert - még egyszer szeretném hangsúlyozni - nemzetgazdasági érdek, figyelembe véve azt, hogy nemkívánatos... - vagy egyáltalán, akkor mondják ki! Köszönöm Pap képviselő úrnak, amiért annyiszor elmondta, hogy nem szüntették meg a szövetkezeteket. (Dr. Pap J ános: Én nem ezt mondtam.) Nagyon köszönöm, hálásan köszönöm, hogy még megtűrik, azt gondolják, hogy majd tönkremennek maguktól is. Tehát mindent megtesznek azért, hogy ne legyen az önök nevére süthető, hogy megszüntették, de igyekeznek olyan helyzetet ter emteni, hogy ellehetetlenüljenek. Nem helyes ez a dolog, mert szembe kell nézni azzal, hogy ezek a kisemberek társaságai, a kistulajdonosok szövetsége, és ilyen alapon magyar polgárok, mi több, uraim, szavazópolgárok ők is. S arról se tessék megfeledkezni, hogy ha ezek a szavazópolgárok jövő tavasszal másként döntenek, akkor a nemzeti földalap fölött rendelkező klientúra is menni fog. (Dr. Pap János: Nem döntenek másként.) Figyeljenek majd oda! Akkor majd szidhatják önnönmagukat! Szeretném felhívni a figyel müket az ajánlás 37. pontjára, amely bizonyos feltételekkel megengedné a földvásárlás lehetőségét a részvénytársaság, a szövetkezetek és a gazdasági társaságok esetében is. Még egyszer kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy gondolják át, milyen hátrányo s helyzetbe kerülnek a jelenlegi szövetkezetek és társaságok a továbbiakban a haszonbérletet illetően. Mások fogják kijelölni a haszonbérlőt, s ezek a mások nem ebben a törvényben, hanem a nemzeti földalapról szóló törvényben is deklarált módon fognak erős zakos módon belenyúlni nemcsak a piac által szabályozott haszonbérleti díjba, földárakba, de kijelölni a haszonbérlőt. Tehát hogy úgy mondjam, földesúri - pardon, kegyúri - jogokkal lesz megáldva az illető akárki. Milyen alapon? Hol, hogyan, miért teszik? Hogy merik ezt megtenni, és az erre irányuló javaslatokat ilyen merev módon elutasítani?! Ennek a felelőssége rendkívül nagy. Még egyszer arra kérem önöket, hogy ezt gondolják át, annál is inkább, mert ilyen veszély nem fenyegeti azokat a társaságokat, ame lyek a korábbi állami tulajdonban voltak, és ebben az évben kerültek privatizálásra. Miért nem egyenlő mércével mérnek? Azoknak a földje is kincstári föld! Azokból a földekből miért nem csinálnak családi vállalkozásokat? Ott és azokban az esetekben megtűrt , mi több, szükség van arra, hogy legyenek korszerű, versenyképes nagyüzemek? Akkor azok, amelyek ötven éve dolgoznak, a saját maguk szorgalma folytán jött össze a vagyonuk, és korábban támogatták is őket, adót is fizetnek 50 éve, akkor, azt mondják meg ne kem, hogy azoknak a tulajdonosait miért akarják ellehetetleníteni? (Dr. Pap János közbeszól.) Dehogynem igaz, kedves Pap képviselőtársaim! Igaz ez, sajnos! Álságos módon vannak ebben olyan klauzulák, amikor azt lehet mondani, amit ön mondott, hogy ők is ve hetnek földet. (13.40) Ha nincs pénze, nem tud venni. Miért nincs pénze? Mert a piac biztonságáról hallottunk itt egyet s mást az előbb is. Kedves Tóth András, nem tudom, tisztában vane ön azzal, hogy egy kiló első osztályú élősertés ára ma megint 300 for int alatt van, hogy 1800 forintért lehet eladni egy métermázsa kukoricát, és hadd ne soroljam. Ki védi meg a magyar parasztot, ha nem önnönmaga? Az parasztnak tekinthetőe, aki társasági formában gazdálkodik, és összerakja a vagyonkáját, és jó szakszerűség gel képes arra, igaz, nem ért mindenhez, de vagy kombájnos vagy növényvédős, vagy gépszerelő, és azt jól csinálja? Akkor miért nem ismerik el ezeknek a létjogosultságát, és miért sorolják háttérbe? Egy demokráciában ez elfogadhatatlan! Nem fogom tudni megm agyarázni otthon se, másoknak se, és önök se, a választóinak se tudják megmagyarázni, hogy a családi gazdaság, ami kell hogy fejlődjön, kívánatos, hogy minél több legyen belőle, de nem mindenáron (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és nem ilyen formában... Köszönöm az elnök úr türelmét és az önökét is. (Taps az MSZP soraiból.)
