Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 29 (244. szám) - A villamos energiáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
3325 biztonságát nemzeti ügynek kell tekinteni, ezért ezt a két kérdést kombinál ni kell, és ennek az ellenőrzése és felügyelete egy független szerv és a parlament hatáskörébe kell hogy kerüljön, hogy ez sikeresen működjön. Kétségtelen, hogy ezt nem minden országban így oldották meg, de e mellett a megoldás mellett jelentős érvek szóln ak, ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy a szavazásnál ezt a gondot mérlegeljék jobban, mint ahogy eddig tették, amikor a bizottságokban nem kapta meg a javaslatunk a teljes támogatást. Köszönöm. (Taps az SZDSZ padsoraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Mi vel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a részletes vita második szakaszát az ajánlás 57102. pontjai, valamint a 120. pont alapján, és megadom a szót Szalay Gábor úrnak, az SZDSZ képviselőjének. SZALAY GÁBOR ( SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi sok minden galádságra és gonoszságra képesnek tartjuk a velünk szemközt ülőket, de azért annyira ne ragadtassuk el magunkat, tisztelt Lezsák képviselőtársam, hogy azt tételezzük fel egymásról , hogy az egyik oldalon ülnek a kisfogyasztók érdekeit képviselők, a másik oldalon meg azok a gonoszok, akik magas fogyasztói árral akarják megvágni az amúgy is sok sebből, bajtól vérző legrászorultabbakat. Az előbbi vitaszakaszban részletesen ismertetett módosítótervcsomagom egyáltalán nem ilyen jellegű volt, azonban a szakaszolás természetrajzából éppúgy adódik, hogy a mostani szakaszba tartozik az a rész, amellyel esetleg ki kellett volna egészítenem az előbbi mondókámat, hogy ne essek abba a gyanúba ön előtt, hogy én ilyen gonosz ember lennék, és a kisfogyasztók terheit akarom növelni. Távolról sem erről van szó. Arról van szó, hogy az energetikai szektorban a vezetékes energiafajtáknál a fogyasztói árakat hihetetlen torzulások terhelik. Ismét csak hiva tkozom a ma délelőtt megvitatott országjelentésre. Több helyen előfordul, szóvá teszik, hogy ezeket a jelentős ártorzulásokat, amelyek persze évek, évtizedek során halmozódtak fel, korrigálni kell. Ez a korrekció folyamatban van, hiszen itt van előttem töb b táblázat. Ebből egyrészt az látható, hogy a villamos energia kisfogyasztói ára az elmúlt időszakban jelentősen növekedett; nem az elmúlt három, három és fél évben, de az ezt megelőző négy évben, hiszen '93'94ben 4 forint volt a villamos energia kilowat tóraára, '98ban 15, 2001ben 19,5 forint/kilowattóra. Tehát volt egy jelentős emelkedés, ezzel azonban még mindig sajnálatos módon messze vagyunk, viszonylag messze vagyunk a villamos energia EUországokban meglévő fogyasztói árának átlagától, valahol ott kullogunk - azért mondom sajnálatosan, hogy kullogunk, mert ez azt jelenti, hogy van, még lesz mit tennünk - a sor végén, úgy Görögországgal egy magasságban. Egyébként Dániában jelen pillanatban háromszor annyi a villamos energia fogyasztói ára, mint nálu nk, Németországban 2,3szerese, Olaszországban kétszerese, Franciaországban 1,8szerese, az Egyesült Királyságban 1,6szorosa. Ez áll rendelkezésemre adatként. Ez valamikor még rosszabb volt, mert valamikor ugyanez a lista három és négy és félszeres között i szórást mutatott. Tehát sajnálatos módon az látható előre, hogy ha a liberalizáció, a piacnyitás megtörténik, akkor legalábbis az első szakaszban ez áremelkedéssel fog együttjárni. És amikor mi is betagozódunk oda, ahol a többiek vannak, onnantól kezdődh et meg a verseny árleszorító hatása, ami aztán hosszú távon reményeink szerint minél hatásosabban fog érvényesülni. Ez ellen tehetnénk valamit? A kormánynak van olyan hatalma és lehetősége, hogy tegyen valamit, hogy leszorítva tartsa az árakat, noha tudja, hogy azok, mondjuk, jelenlegi állapotukban is elszakadtak a világtendenciától? Éppen meg lehet tenni rövid távon, csak jól tudjuk, hogy az elhalasztott intézkedéseknek azután annál keserűbb lesz hosszú távon a veszteségoldali hozadéka. Ezért nem tanácsos, hogy a kormány igen hosszú ideig mesterségesen térítse el az árakat a természetes helyzetüktől.
