Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló; a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2967 ellenzéki oldal által közösen támogatott lépések a felsőfokú szakképzés kiterjesztésére nagyon komoly lehetőséget jelentenének a magyar felsőoktatásnak. De egy ilyen anyagban nem lehet - azt gondolom - eltitkolni azt, hogy jelenleg ez a folyamat, finoman fogalmazva, egy stagnáló állapotot jelent. Nagyon messze vagyunk attól, amit a mai modern nyugati jóléti társadalmakban ez a terület betölt, nagyon messze vagyunk nemcsak azoktól a létszámarányoktól, hanem a lehetőségek kihasználásától is, amik ezen a területen rendelkezésünkre állhatnának. És azt gondolom, hogy ha most, 2001ben a jelenlegi kormányzat és a kormánytöbbség megfogalmaz és megszavaz egy további fejlesztési irányt, akkor elkerülhetetlen pé ldául arról beszélni, hogy mit kívánnak tenni annak érdekében, hogy a felsőfokú szakképzésben, akár a középfokúhoz kapcsolódóan, akár a felsőfokú intézmények egészében, belátható időn belül, tehát kéthárom éven belül jelentős, sokszoros létszámnövekedés l egyen ezen a területen. Hiszen, azt gondolom, az önök által is említett, a miniszter úr által is említett minőségi problémák megoldásának az egyik kulcsa itt van. Ha meg tudjuk azt oldani, hogy a felső fokba való bekerülés különböző szinteken növelje a lét számot, és ne egységesen omoljon, mondjuk, ennek a felső szintjére, az egyetemi szintekre, akkor komoly lépéseket tettünk, és ha ehhez hozzá tudunk kapcsolni egy tisztességesen átjárható rendszert, akkor pláne komoly lépéseket tettünk. De azt gondolom, hog y egy ilyen anyagban, miniszter úr, erről írni kell, mert erről kell hogy szóljon egy ilyen vita, nem az általános kinyilatkoztatásokról, és ezt komolyan mondom; és érdemesnek tartom ezt a dolgot újragondolásra ebből a szempontból, érdemesnek tartom a kérd ésnek a felvetését, hogy nem lennee értelme ezeken a kulcsterületeken, amelyekben egyetértünk, mert egyetértek Bazsa képviselőtársammal és nyilván önnel is, hogy ez a felsőoktatás speciel egy olyan terület, ahol az elvi szinteken elég nagy egyetértés van közöttünk. (11.10) A konkrét kérdésekben persze hatalmas viták vannak, de ezeket a vitákat szerintem nem lehet megspórolni, de érdemes ezeket - legalábbis egy ilyen stratégiai anyagban akár a múlt vizsgálata szempontjából, akár az elkövetkező időszak vonat kozásában - újragondolni. Azt gondolom, hogy egy ilyen anyagban, egy beszámolóban legalábbis jelezni kellene az integráció kapcsán felmerülő problémák tömegét. Javasolni is fogom, hogy erről legalább jelzésértékűen kellene szólni, hiszen itt nem is egyszer űen egy állami felelősségről van szó, hiszen az államnak, illetve a parlamentnek azon kívül, hogy az integrációt kikényszeríti, másrészt hogy ehhez forrásokat biztosít, hogy végig lehessen csinálni, tulajdonképpen egy csomó kérdés integrációügyben az egyet emi, főiskolai autonómiába tartozó kérdés. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem szabad magunkat becsapni, tudnunk kell azt, hogy ez az integrációs folyamat ma inkább formális, nagyon kevéssé jelent valóságos együttműködést egyetemi, főiskolai szinteken, sok e setben ugyanaz a struktúra működik tovább más néven, más felosztásokkal, tehát egy valóságos integrációs folyamat megítélésem szerint - de lehet, hogy ebben nekem nincs igazam, de az anyagnak akkor is erről szólni kellene - gyorsabban kellene hogy történje n. Nem gondolok itt csodákat, tehát nem azt gondolom, hogy le kellene zárulnia napjainkra, de a jelenlegi üteménél dinamikusabban és a tényleges együttműködéseket sokkal inkább tartalmazóan kellene ennek történnie. Erről is azt gondolom, hogy érdemes lenne egy, az elkövetkező időszakra vonatkozó stratégiában legalább jelzésértékűen beszélni, mint ahogy jeleztem, a beszámoló részében is. Nem mennék megint bele a vitába, csak jelezném, hogy a Széchenyi professzori rendszer felszámolása és ehelyett egy ennek t öredékét jelentő ösztöndíjrendszer fenntartása, azt gondolom, meg vagyok arról győződve, hogy nagyon komoly negatív folyamatokat indított el a magyar felsőoktatásban. Napjainkra, tehát idénre már több mint kétezer olyan egyetemi, főiskolai oktató lett voln a a magyar felsőoktatásban, akik középtávon, tehát négy évre vonatkozóan jelentős többletforrásokkal végezhettek volna minőségi munkát. Ez lett kirántva - szépen fogalmazva - a magyar felsőoktatás alól, ez a nagyon fontos minőségi elem, és ehelyett tulajdo nképpen egy sokkal szűkebb és kevésbé jelentős elem lett beiktatva.
