Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló; a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HORN GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2966 beszámoló részre, amely minden szempontból egy fontosabb és tartalmasabb vita lehetőségét tartalmazza, az eddigi h ozzászólások is leginkább erről szóltak, sőt a miniszter úr bevezetőjének a jelentős része is, több mint a háromnegyed része erről a részről szólt, nyilván nem véletlenül. Nekem az anyag olvasása során az a benyomásom támadt, hogy nemcsak a jövő kezdődött el, hanem a múlt is mostanában kezdődött, hiszen egy 1995ben született határozat értékelésében lényegében csak 1998 utáni kérdések merülnek fel. Odáig elmegy az anyag összeállítója, hogy még az adatszolgáltatás részben sem szerepelteti az 1998 előtti adat okat, irányokat, lehetőségeket, amit elég abszurdnak és elfogadhatatlannak tartok a magam részéről. A magyar felsőoktatás fejlesztése nem 1998 őszén kezdődött, mint ahogy egyébként nem is 1994ben vagy 1995ben, így ennek megfelelően egy visszatekintő anya gban teljes mértékben eltekinteni, kizárni az előző időszakot, azt gondolom, nem lehet, akár kritikai éllel sem lehet, de a pozitív folyamatok felmutatásával sem lehet nem számolni. Egy ilyen anyag, amely 1995től napjainkig kísérne végig egy, a felsőoktat ás egészét nagyban befolyásoló elképzelést, nem teheti meg ezt a luxust, hogy nem foglalkozik ezekkel a kérdésekkel. Ilyenformán ez a beszámoló számomra egy nem túl izgalmas kampányanyagnak tűnik, és nehezen tudom elképzelni, hogy alkalmas arra, hogy a fel sőoktatásban dolgozók vagy a felsőoktatást valamilyen szempontból használók számára irányt jelentsen. Ebből az anyagból teljes egészében hiányzik egy valós kép ábrázolása a mai felsőoktatásról. Csak bízni tudok abban, de azt gondolom, nem minden alap nélkü l bízom abban, hogy a miniszter úr és a munkatársai is tudják, hogy nem ilyen jó a helyzet a magyar felsőoktatásban, mint ahogy ebből az anyagból ez kiderül jelenleg. Nem ilyen rózsás a helyzet, hiszen miközben ténylegesen jelentősen nőtt a hallgatói létsz ám, nincs mellé odatéve, hogy a hallgatói létszám növekedése jelentős részében, nagy részében a költségtérítéses hallgatói létszám növekedéséből származik. Tehát szó sincs arról, hogy valamilyen formában ez az esélyteremtés feltételrendszerét jelentené, ni ncs szó az anyagban - pedig azt gondolom, hogy fontos mindannyiunk számára, nemcsak az ellenzék számára, hanem mindannyiunk számára - annak a felvetéséről, hogy nagyon komoly infrastrukturális problémákkal küzd a magyar felsőoktatás, hogy jelentős a létszá mnövekedés, amely megint csak nem 1998 őszén indult el, hanem 1990ben, a magyar felsőoktatásban. Tehát azt gondolom, hogy egy ilyen anyagban odáig visszamenve kellene arról beszélni, hogy ez a fajta dinamizmus nem a fantasztikus polgári kormány eredménye, erénye, hanem, ha úgy tetszik, az Antallkormány által elkezdett folyamatoknak a szükségszerű folytatása, hiszen ha elindul egy ilyen létszámnövekedés, akkor az önmagában is dinamizmust jelent a rendszerben évről évre, és ennek a dinamizmusnak a megjelené sével számolhatunk. De, még egyszer mondom, ennek legalább ilyen fontos a másik része, és egy ilyen anyagnak egyébiránt a másik részében a jövőre vonatkozóan sem kerülhető el annak a problémának a felvetése és a megoldási javaslatok, hogy mit lehet tenni a zzal, hogy ma az egyetemeken, a főiskolákon többszöröse a hallgatói létszám, mint 1988ban, 1989ben volt, miközben az infrastruktúra lényegében ugyanakkora. Kétségtelen tény, és egy ilyen anyagban persze erről is lehet beszélni, ha ez alapos elemzést tart almaz, hogy elindultak, leginkább idén, olyan infrastrukturális fejlesztések, amelyeknek már el kellett volna indulniuk 1998ban, 1999ben, itt az időcsúszás a világbanki program leállítása miatt következett be. Lehet azon vitatkozni, én ezt most nem tenné m, hogy helyes volte a világbanki program leállítása, nyilván az én véleményemet a miniszter úr ismeri ez ügyben, de ha le is állt a világbanki program, és önök úgy gondolták, úgy gondolják, hogy tudnak jobb feltételekkel forrásokat biztosítani a fejleszt éshez, ez nem indokolhatta volna magának a fejlesztési folyamatnak a leállítását. Ez súlyos csúszást jelent a magyar felsőoktatás reformjában, egy korosztály esik ki ezzel abból a lehetőségből, hogy korszerűbb körülmények között, modernebb feltételek közöt t tanulhasson, léphessen előre. Az anyagban pozitívumként jelenik meg a felsőfokú szakképzés bővülése - mint fantasztikus eredmény. Én azt gondolom, kétségtelen tényként rögzíthetjük, hogy az előző ciklus alatt egyébként konszenzussal meghozott lépések, te hát nemcsak az akkori kormányzati oldal, hanem az akkori
