Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 27 (242. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló 107/1995. (XI.4.) Ogy. határozat megvalósulásáról szóló beszámoló; a felsőoktatás fejlesztésének kiemelt céljairól szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BAZSA GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2960 hogy az elaprózott intézményhálózatból egy korszerű, európai léptékű intézményrendszer jöjjön létre, és ez ezzel a nagy hányad ban meghozott országgyűlési döntéssel meg is valósult, vagy legalábbis a feltételei megteremtődtek. A másik ilyen kérdés, amelyben az egyetértés régóta általános, hogy valóban növelni kell a felsőoktatásban részt vevők számát. Ezt nemcsak önmagában érdemes viszont tekinteni, mert így voluntarista szemlélethez jutunk - mint az előbb is említettem , hanem igazítani kell hozzá a feltételeket is. Miközben az előbbiben egyetértettünk, az utóbbiban lényeges különbség van megítélésünk szerint az elmúlt időszak te tteit, illetve szólamait illetően. Nem változott, nem bővült a felsőoktatási intézményhálózat kapacitása. Az, hogy most újabb fejlesztések indulnak - mint az előbb már mondottam , egy hároméves csúszás eredménye. Három évvel ezelőtt, pontosabban már koráb ban, az előző kormány világosan látta, hogy a megnövekvő hallgatólétszámhoz megnövekvő infrastrukturális kapacitást kell biztosítani, ezért előkészítette azt a világbanki hitelfelvételt, amelyiknek aláírására '98 márciusában sor került. Megvolt a lehetőség , hogy meginduljon a kapacitásbővítés, de ebből három év alatt nem lett semmi. Ha szabad ilyen magasztos helyről puritán példával illusztrálnom, hogy miről van szó; ha van egy uszodánk, amelyikben nyolc versenypálya van, és oda nyolc úszót beküldünk, akkor ott versenyezni lehet, de ha tizenhat úszót küldünk be, már csak edzeni lehet, nem lehet versenyezni tovább, és ha harminckettőt küldünk be, akkor ott már csak pancsolni vagy lubickolni lehet. Attól félek, kezdünk a magyar felsőoktatásban ehhez a helyzeth ez hasonlítani; már nem tudunk igazán versenyképes szakembereket olyan számban kibocsátani, amilyen számban felvesszük őket. Van persze egy elit, amelyik erre továbbra is alkalmas, de halaszthatatlan, hogy minél hamarabb újabb uszodát építsünk, magyarul: ú jabb infrastrukturális kapacitások jöjjenek létre. Ez nem történt meg az elmúlt három évben, és ezt most már így nem lehet bepótolni. Annak ellenére, hogy a jelenlegi kormány azt írta az oktatási bizottság elé terjesztett tájékoztatójában közel három évvel ezelőtt, hogy a világbanki kölcsönszerződés minden részlete összhangban van a kormányzati elképzelésekkel, ehhez képest igazából csak a diákhitel valósult meg az utóbbi évben, nincsen egységes tanulmányi rendszer - kettő működik, és valahogy majd csak les z , abszolút nincsen egységes gazdálkodási rendszer, szó sincs arról, hogy a közgazdasági és jogi feltételek úgy módosultak volna, hogy rugalmasabban, nagyobb önállósággal és autonómiával működhessenek az intézmények, éppen most vezetődik be a központi bé relszámolás rendszere, és, még egyszer mondom, az infrastrukturális fejlesztések is így alakultak. Azon túl, hogy nem lett nagyobb kapacitás, hozzá kell tenni azt is, hogy a feltételek romlanak. Azt írja a kormányjelentés - itt volt az Országgyűlés előtt , hogy a létesítmények nagyfokú igénybevétele és túlzsúfoltsága miatt fokozatosan romlik az épületek, tantermek, laboratóriumok, irodahelyiségek, könyvtárak, kollégiumok és a többi műszaki állapota. Ezt nem én mondom, a kormány írta alá. Ennek következtébe n arra kényszerültek az intézmények, hogy költségvetési támogatás hiányában az intézmények saját bevételeik terhére próbáljanak ezen a téren valamit is javítani vagy változtatni. Azt mondhatjuk a működés feltételeit illetően is, hogy nem javult a helyzet. Igaz, hogy ezek azok a béremelési százalékok, amiket a kormány különböző alkalmakkor akár tényszerűen is elmond, mégis azt kell mondani - ismét idézve egy kormányjelentésből , hogy az intézmények személyi juttatás előirányzatának gazdálkodásában jelentős feszültséget okozott, hogy az illetmények Kjt., tehát közalkalmazotti törvény szerinti garantált összegének egyre nagyobb hányadát kellett tartósan saját bevételből finanszírozni. Ez tehát annak elismerése, hogy csak központi előírás volt a bérek növelése, de nem volt meg hozzá az elégséges központi költségvetési támogatás, így az intézmények és munkatársaik arra kényszerültek, hogy a béremelésekhez túlmunkájukkal teremtsék meg a teljes fedezetet, ezért igazából a többletmunkatöbbletbérezés elve nem valósu lt meg. A működési feltételeket tekintve ugyancsak azt kell mondani, hogy a dologi keretek rendkívül rosszul alakultak, nemcsak nominálisan, hanem reálértékben is vesztettek értékükből. Hiszen az alig
