Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 5 (222. szám) - Az ülésnap megnyitása - Képviselő frakcióból történő kilépéséről - Frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - A büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők védelmi programjáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
266 A német példa ezzel ellentétes gyakorlatot követ, és ez a gyakorlat lényegében nagyban hasonlít a most tárgyalásra kerülő törvényjavaslat tartalmához. Nagyon precízen törekedik megváltoztatni a személyazonosságot. A tanúvédelmi szerződés megkötése előtt rendezni kell minden polgári vagy köztartozást - ez az új személyazonosság megszerzésének alapfeltétele. A hatóság ugyanis el akarja kerülni annak a látszatát is, hogy például nagy összegű adótartozás átvállalásával megvásárolta a tanú vallomását. Nagy jelentősége van a legendagyártásnak. Nem csupán jogi segítségre van ugyanis szükség egy új személy identitásának megteremtéséhez, ezen az állami jogsegélyszolgálati tevék enységen túlmutatóan pszichológus és szakszociológus közreműködésére is szükség van. Ők készítik el a legendát, ami az új környezetben a család előéletére vonatkozik. Ennek ellenére azonban, legenda ide, legenda oda, nagyon sokan nem alkalmasak a tanúvédel mi programba való beszervezésre, vagy pszichológiai okokból, vagy nem olyanok a körülményeik. Apróbb, kiskorú gyermek családtagok például nem képesek következetesen tartani magukat a legendához, és széltébenhosszában kotyognak, s más problémák is lehetnek . A családok személyi identitásának a megváltoztatása vagy emigráltatása sok esetben nem csupán az állami érdek hiánya, a nehezen megvalósíthatóság, a költségesség vagy az életszerűtlenség szempontjából opponálható. Az emberi arculat hiánya, az emberi ábrá zat megléte is számon kérhető egyegy törvényjavaslat tárgyalásakor. Az ilyen igény megfogalmazása alapvetően a konzervatív, keresztény alapokon nyugvó, nemzeti elkötelezettséget erősen hordozó parlamenti képviselőcsoportok feladata. Tisztelt Ház! Mindanny ian tudjuk, hogy Magyarországon jelenleg is van tanúvédelem, tulajdonképpen mindig is volt. A törvényjavaslat tartalma alapvetően a büntetőeljárásjog területén mozog. A büntetőeljárásról szóló törvény ismeri a büntetőeljárás során keletkezett egyes iratok zárt kezelésének szabályait, ismeri az új szabályozás szerint a különösen védett tanú és hozzátartozója fogalmát, rendelkezik a büntető igazságszolgáltatás egyéb szereplőinek a védelméről is. A törvény felhatalmazza a kormányt, hogy a védelem kérdésében r endeletet alkosson. A rendőrségről szóló törvény is rendelkezik az érintettek vonatkozásában a megelőzési védelemről, személyi védelemről és objektumvédelemről. Ezen kérdések szabályozásáról kormányrendelet is intézkedik: ez a büntetőeljárásban részt vevők nek, valamint az eljárást folytató hatóság tagjainak személyi védelme elrendelésének feltételeiről és végrehajtási szabályairól szóló 34/1999. számú kormányrendelet. A büntetésvégrehajtásról szóló jogszabályok lehetőséget biztosítanak a veszélyeztetett el ítélt biztonságos elkülönítésére, más elítéltek bosszújának a megelőzése céljából. Az érintett elítéltet szükség esetén más büntetésvégrehajtási intézetbe is át lehet szállítani, és ott el lehet különíteni. Az úgynevezett tanúvédelem tehát nem szűz terüle t a magyar jogrendszerben, bár ez a formája természetesen új, hanem annak a szabályozása már jelenleg is eurokonform - hiszen a sokféle európai szabályozás miatt nem is lehet eurokonformitásról beszélni. Mivel a törvény alapvetően büntetőeljárá si szabályozást érintő javaslat, a MIÉPfrakcióban felmerült, hogy miért nem ezeket a kodifikált szabályokat módosítja vagy egészíti ki a törvényjavaslat a gyakorlatban használható elképzelésekkel. A kodifikáltan egységes szerkezetbe foglalt jogi rendezés ugyanis elősegíti mind a jog alkalmazását, mind az oktatását, mind a tartósságát. Ebben a parlamenti ciklusban frakciónk részéről többször visszatérő kifogás volt a kodifikáció igényének mellőzése - ez jelenleg is probléma. Nem látjuk indokoltnak, hogy a b üntetőeljárás már meglévő kodifikált szabályozása mellett egy másik törvényi szintű szabályozás kerüljön bevezetésre, az amúgy is nehezen áttekinthető, széttagolt jogrendszerünkben. A hasznosítható elképzelések megléte esetén a már alkalmazott és meglévő k odifikált szabályozást kiegészítve, abba beleillesztve célszerű azokat a gyakorlatba átültetni. Az előzőekben megfogalmazott kifogásokra tekintettel a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója jelen formájában nem tudja támogatni az előterjesztést; szüksé gesnek tartjuk ugyan, hogy
