Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz):
2302 robotmunkára kényszerítették őket. Ilyen közérdekű foglalkoztatási ágazat volt például a szénbányászat. Így volt ez Csolnokon is. A rabok at a községtől távolabb elhelyezkedő, veszélyesebb bányákban dolgoztatták, a tábort egy régi meddőhányóra, közvetlenül az egyik akna lejáratához telepítették. A termelés korszerűtlen és egészségre ártalmas körülmények között folyt, amit súlyosbított a foly amatos vízszivárgás és a sújtólégveszély is. A tábor hat betonbarakk épületében összesen 1400 politikai elítélt raboskodott mintegy 120140 köztörvényes bűnözővel, akiket tudatosan kevertek a politikai elítéltek közé. A 48 órás munkahét ritka volt, jóformá n minden vasárnap túlmunkát rendeltek el. A táborban viszont nem volt ritka a fizikai fenyítés, sőt elrettentésül egy szökött rabot elfogása után a helyszínen lőttek agyon. A társadalom eseményeiről a civil bányászok tájékoztatták az elítélteket. Így volt ez 1956. október 24én is, amikor a politikai foglyok - értesülve a pesti forradalomról - lenn maradtak a bányában, és éhségsztrájkot kezdtek. Valamennyien elképzelhetjük, mit jelentett ez akkor. A helyiek nem kapcsolták ki az áramot, így a szivattyúk üzem elhettek, a bányát nem árasztotta el a víz, pedig a sztrájkmegszakításnak ez lett volna a legegyszerűbb módja. A tábor parancsnoka katonai segítséget kért. Esztergomból páncélosok érkeztek, körülzárták a tábort, megerősítették az őrséget. Pár órával ezután az ávós őrség hirtelen eltűnt. A katonai egység parancsnoka pedig, amikor megtudta, hogy nem köztörvényes bűnözőkről, hanem politikai elítéltekről van szó, a páncélosok ágyúcsöveit kifelé fordíttatta. A négynapos bányafoglalás és éhségsztrájk után ekkor j öttek föl az elítéltek a föld alól. A fentiek, a fent maradottak lepedőkből készített nemzeti színű zászlókkal fogadták őket. Amikor az utolsó ember is felérkezett, valaki a Himnuszt kezdte énekelni. Szem nem maradt szárazon - ahogy az egyik visszaemlékezé sben olvashatjuk. Még október 25én az ügyek kivizsgálására ügyészek érkeztek a táborba. Négy nappal később, október 29én a rabok és az ügyészek még mindig folyó alkudozását egy fémes csattanás szakította félbe. Az őrség egyik kiskatonája kibiztosította g éppisztolyát. Végre megszületett a megállapodás, a politikai elítéltek szabadok lettek. Október 31én ürült ki a tábor. A szabadulóknak sajnos csak néhány nap igazi szabadság jutott osztályrészül. A szovjet megszállás eloszlatott minden reményt. A terror ú jabb, soha nem látott hulláma következett. A tábor megszűnt ugyan, a diktatúra pedig a múltra vonatkozóan minden nyomot eltüntetett. A meddőhányót belepte a por, felverte a gyom, később bokrok nőttek rajta, napjainkban pedig már évtizedes fák terebélyesedn ek a tetején. Semmi sem emlékeztet arra, hogy ezen a helyen egykor kényszermunkatábor állott, az utolsó magyar Gulag. Október utolsó napján és november 4én a gyertyák értük is világítottak, rájuk is emlékeztünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a k ormánypártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Országimázs helyett magyarságkép" címmel. A képviselő urat illeti a szó. DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fides z) : Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ezen a héten napirend utáni felszólalásaimban a sajtóban, de a közbeszédben is mind gyakrabban megjelenő országimázs megnevezésről, valamint a szóhasználatot övező politikai jelenségekről kívánok néhány gondolatot r öviden kifejteni. A mai, tehát első alkalommal nem a kifejezés tartalmáról, hanem magáról az országimázs megnevezésről szólok, mely álláspontom szerint nem jó. (0.20) Miért is? Sorolom az okokat.
