Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Molnár László (független) - a közlekedési és vízügyi miniszterhez - "Miért kell az amúgy is agyonterhelt autósoknak akkor is autópályadíjat fizetniük, amikor a gyors és biztonságos közlekedés feltételei az útlezárások miatt nem biztosítottak?" címmel - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. FÓNAGY JÁNOS közlekedési és vízügyi miniszter:
2190 gazdagabb államokban sem képesek az ú thasználat fenntartásával, bővítésével járó terheket egyedül vállalni, és úthasználati díjat vezettek, illetve vezetnek be. Nem mindegy azonban, hogy mennyit kell fizetni a már amúgy is számtalan sarccal nyomorgatott autósoknak. Tisztelt Miniszter Úr! Az a utós, aki az úthasználati díjat becsülettel lerója, azt reméli, hogy az autópálya használatával biztonságosan, kulturált körülmények között és főleg gyorsan éri el kívánt úti célját, pontosabban azt, hogy a pénzéért hiánytalan szolgáltatást kap. Csakhogy a z autópályáink műszaki állapotát ismerve ez nem mindig van így. A híradásokból gyakran halljuk, hogy ez vagy az az autópálya bizonyos pályaszakaszon javítás miatt lezárásra került. Ebben az esetben a forgalmat a lezárt szakaszról másik útvonalra vagy a más ik pályaszakaszra terelik, ami a sebesség drasztikus csökkenését, a menetidő meghosszabbítását és hatalmas környezetszennyezést is okoz. Elvész tehát az az előny, amit a gyorsaság jelent, és az autós nem kap a pénzéért tökéletes szolgáltatást. Az autóstárs adalom mindezt nem tudja tolerálni. Kezdeményezek egy olyan jogszabálymódosítást, hogy amennyiben valamelyik autópályajavítás miatt összességében legalább 5 kilométeres szakaszon rendeltetésszerűen nem használható, úgy erre az időre szüntessék meg az úth asználati díj szedését. Kérdezem tehát a miniszter urat, miért kell az amúgy is agyonterhelt autósoknak akkor is autópályadíjat fizetni, amikor a gyors és biztonságos közlekedés feltételei útlezárások miatt nem biztosítottak. Támogatjae az autóstársadalom nevében benyújtott kezdeményezésemet? Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm. (Taps a függetlenek soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Az interpellációra Fónagy János közlekedési és vízügyi miniszter úr válaszol. DR. FÓNAGY JÁNOS közlekedési és vízügyi mi niszter : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A jelenlegi kormány autópályaépítési programjának éppen az a lényege, hogy egyre több, de megfizethető árú autópálya, gyorsforgalmi út épüljön ebben az országban. Úgy gondolom, hogy ez egyértelműen az autóstársadalom érdekeit szolgálja. Az elfogadható mértékű egységes matricarendszer bevezetésének tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez a járható út, hiszen a bevezetés után az elkerülők mintegy 3540 százalékos mértéke - tehát akik a p árhuzamos utakat választották- erre az évre mintegy 10 százalékra csökkent, tehát nyugodtan lehet mondani, hogy az autópályahasználók túlnyomó többsége visszatért az immáron egységes díjrendszerű matricás autópályára. A gyorsforgalmi utak egységes használ ati díjának kialakításáról szóló rendelkezés szerint az autópályák fejlesztését a központi költségvetésből és egyéb hitelekből, az útdíjnak pedig az üzemeltetés és a fenntartás költségeit kell fedezni. Tehát éppen az útdíjakból valósíthatók meg az M1es és M3as autópályák felújítási munkálatai is. Ezek a korszerűsítések egyébként túlnyomórészt nem járnak útlezárással, a szakaszos forgalomkorlátozások pedig a világon mindenütt az autópályák üzemeltetésének természetes velejárói. Ugyanakkor kétségtelen, és e bben egyetértünk, hogy a fenntartási munkákkal járó korlátozások a menetidőt meghosszabbítják, esetenként természetszerűen nem teszik lehetővé az előzést. Ennek ellenére az autópályákon való haladás ezekben az esetekben is folyamatosnak mondható. Az üzemel tetési és fenntartási munkák idejére sem a kapus, sem a matricás rendszerben egyetlenegy európai országban sem függesztik fel a díjszedést. A díjszedés szüneteltetése egyébként is nehezen értelmezhető egy matricás rendszerben, hiszen a megvásárolt matrica az autópályák - jelenleg az M1es és M3as esetében - teljes hosszára és meghatározott időtartamra, esetenként egy évre szól.
