Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
2139 férnek hozzá, kialakulhatnak a szolgáltatási prioritások, í gy az egészségügyi szükségletek háttérbe szorulhatnak, tehát a közvetlen népegészségügyi célok érvényesítésének egyre kisebb lesz az esélye. A megszerzett funkcióhoz kapcsolódó tulajdoni jogok monopóliumot eredményezhetnek, ami az árak és egyéb feltételek egyoldalú meghatározásával járhat. Az így megterhelt közintézmények tönkremenetele gyorsulhat, ezzel további teret kaphatnak a vadprivatizációban érdekeltek. Tisztelt Képviselőtársaim! A Független Kisgazdapárt ezért támogatja a jelen törvényjavaslatot, mer t az ezen törvényjavaslat által szabályozni kívánt folyamatok hosszú évek óta szabályozott kereteket kérnek, követelnek. Hadd idézzem még egyszer saját beszédemet 1999ből: "A megszerzett funkcióhoz kapcsolódó tulajdoni jogok monopóliumot eredményezhetnek, amely az árak és egyéb feltételek egyoldalú meghatározásával járnak." Az idézet mondanivalóját az élet bizonyítja. Közismert, hogy a művesekezelő állomások több mint 80 százaléka már 1995ben magánkézben volt. 1994ben 2300 krónikus vesebeteg részesült művesekezelésben. Számukra 250 ezer kezelést nyújtottak, amelynek ára közel két és fél milliárd forint volt. 1995ben a művesekezelő vállalkozások már együtt tettek árajánlatot, amelyben lényeges tarifaemelést kértek. Indoklásukban ném et, svéd és egyesült államokbeli példákra és árakra hivatkoztak. Így 1996ban már több mint 100 százalékkal többet fizetett a költségvetés a művesekezelésekre. Ezek a változások valóban a művesekezelésre szoruló betegek érdekeit szolgálták. Ma már minden r ászoruló beteg megfelelő színvonalú kezelésben részesül. Tisztelt Képviselőtársaim! Súlyos kérdéseket kell felvetnem. Miért növekszik a vesebetegek aránya évente 1012 százalékkal? Mit tettünk ez ellen? Elegendő pénzt fordít a költségvetés a cukorbetegek, a magas vérnyomásban szenvedők gondozására? A válasz: nem. Pedig ezen betegségekből ered a dialízisre szoruló vesebetegek betegségének túlnyomó része. Feltehetjük a kérdést, mi az olcsóbb: a nagy kárt okozó tüzek eloltása, vagy pedig a megelőzése? Feltehet jük még egyszer a kérdést: ki érdekelt a megelőzési szolgáltatásokban, és ki érdekelt a profitot hozó művesekezelésekben? Tisztelt képviselőtársaim, nem akartam kisarkítani a gyógyítás egyetlen kis szegletére, de ez a példa alátámasztja, hogy a rosszul sik erült privatizáció során kartellbe tömörülő befektetők zsarolási pozícióba kerülhetnek. Ennek a megakadályozására van szükség ezen törvény, egy jó törvény meghozatalára. Az egészségügy reformja a rendszerváltás óta folyamatos kérdése a magyar társadalomnak . Az eredmények értékelése ellentmondásos. A szakértők egy része a térségben példa nélkülinek tartja a magyar reform folyamatos építkezését, mások úgy vélik, hogy nem történt semmi. Igaz az is, hogy az ágazat folyamatos válsággóc, nem történt meg az úgynev ezett szerkezetváltás, az ellátó szervezet sem méretében, sem szerkezetében nem követte a szükségletek és igények változását, és az is igaz, hogy ma nem jobb betegnek lenni, mint tíz évvel ezelőtt. Az ellátó szervezet nemcsak a megbetegedési viszonyok vált ozására és az orvostudomány fejlődésére nem reagált megfelelően, de nem képes kielégíteni a megváltozott igényeket és elvárásokat sem. Az egészségügyi szolgáltatásokban nem ment végbe mindaz a differenciálódás sem, ami alkalmas lenne a létező és jogos réte gigények kielégítésére. Az egészségügyi ágazat, tisztelt képviselőtársaim, a fejlett országokban mindenütt innovatív, húzó ágazat, amelybe komoly befektetés történik. Magyarországon a szerkezet és a szabályozás zártsága miatt a szektorba igen szerény inves ztíció történik, ami az ágazat fejlődésére, színvonalára erősen visszahat. Mindez fokozza a különben is fennálló folyamatos alulfinanszírozottságot. Az egészségügyi reform kulcskérdése a szerkezetváltás és az egészségügyi ellátó szervezet méretének, belső arányainak és aktivitási irányainak megváltoztatása oly módon, hogy alkalmazkodjon a megváltozott szükségletekhez és környezethez. Egészségügyi rendszerünk fejlődésének legnagyobb erénye, hogy alapvetően sikerült megőrizni az értékeit, a társadalmi változá sok ellenére jó a közegészségügyi, a járványügyi helyzet, jó és általános a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a rendszer nem esett szét, nem lett a vadprivatizáció, a
