Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
2134 kifejezetten tőkeigényes egészség ügyi szolgáltatások esetében lehetővé tegye a külső tőke bevonását. Természetesen ez azt jelenti, hogy ezen alvállalkozások esetében is meg kell jelennie a profitnak. Ez azonban az egészségügy egészétől nem idegen, hiszen itt is vannak a gyógyszergyártóktó l kezdve az informatikai szolgáltatásokon át a mosodákig nyereségtartalmú tevékenységek. A jogszabályelőkészítő csak magában a gyógyítómunkában nem akarja a profit motívum megjelenését, de természetesnek tartja, hogy a gyógyítómunka hatékonyabbá tételét j elentő nagy értékű műszerek üzemeltetése nyereséget eredményezhet. Normatív és a nyereséghányadot nem tartalmazó finanszírozás esetén ez csak úgy lehetséges, ha olyan alvállalkozások, befektetések jönnek létre, amelyek az átlagosnál hatékonyabbak, például olcsóbb, rövidebb, több ellátást nyújtanak, azaz a nyereség a normatívánál alacsonyabb ráfordításokból vagy magasabb teljesítményekből keletkezik. Természetesen a finanszírozóknak nagyon fontos feladata lesz a díjtételek harmonizációja, illetve a finanszír ozási normatívák, igénybevételi szabályok rendszeres felülvizsgálata, hogy ezzel az extraprofit keletkezésének elejét vegye, illetve hogy az egyes szakmák közötti finanszírozási aránytalanságok megszüntetésre kerüljenek. Az alvállalkozások felé való nyitás másik célja a járóbetegszakellátás munkavállalói privatizációjának az elősegítése. A járóbetegszakellátás privatizációjának a második, a jogszabályelőkészítő által lehetővé tett formája ugyanis az, amikor a szakrendelő megmarad egészségügyi közintézmén ynek, de az intézmény az önkormányzat egyetértésével az egyes szakrendelőket alvállalkozásba adja az ott dolgozóknak, az orvosoknak, a szakszemélyzetnek. Ezen az úton ismét csak ellenőrzött módon és az orvosi vállalkozások preferálásával valósulhat meg a j áróbetegszakellátás privatizációja. Ennek részletes szakmai feltételeit a törvény felhatalmazása alapján a miniszteri rendelet határozza majd meg. Az orvosi tevékenység végzésének formáiról. A törvényjavaslat részletesen szabályozza az orvosi tevékenység végzésének lehetséges formáit is. Az alkalmazott orvosként végzett orvosi tevékenység gyakorlatilag megfelel az eddigi tevékenységi formáknak. A szabadfoglalkozású orvos fogalmának megteremtésével azonban létrejön egy olyan tevékenységi forma, amelynek ker etében egészségügyi közintézményekben is rugalmasabb keretek között dolgozhat egy orvos. Ez az új forma lehetővé teszi többek között azt, hogy a járóbetegszakellátásban dolgozó orvosok szerződéseket kössenek fekvőbetegellátó intézményekkel betegeik esetl eges, például műtéti ellátására. Természetesen ehhez a formához a továbbiakban a finanszírozást is ki kell alakítani, hiszen elképzelhető egy olyan működési forma, amelyben a szabadfoglalkozású orvos közvetlenül a pénztártól részesül finanszírozásban. A tö rvényjavaslat részletesen szabályozza az orvosi tevékenység ellátásáról szóló szerződés kötelező tartalmi elemeit is. A szerződés szabályozása kapcsán külön hangsúlyt fektettek a törvény előkészítői arra, hogy mind a szerződést megkötő orvosok, mind az egé szségügyi szolgáltatók megfelelő jogi garanciákat kapjanak. Összegzésként: a törvényjavaslat az egészségügyi intézmények új működtetési formáinak törvényi szabályozásával lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az egészségügy hatékonysága javuljon, tőkevonzó kép essége erősödjön. Ezzel az egészségügy gazdaságpolitikai súlya is lényegesen növekedhet. Ezzel párhuzamosan a törvényjavaslat tág teret nyit orvosi, szakdolgozói egzisztenciaváltozások létrejöttének is. Azonban maradt még néhány megoldandó feladat. Ez a tö rvényjavaslat csak egy lépcső a reformok sorában, és közel sem tekinthető végleges reformnak. A rugalmasan változó környezeti feltételekhez gyorsan alkalmazkodó működési formák kialakítását követően folytatódnia kell a finanszírozási rendszer átalakításána k is. Olyan finanszírozást kell kialakítani, amely érdekeltté teszi a szolgáltatókat abban, hogy betegeiket minél alacsonyabb ellátási szinten részesítsék kezelésben; rövid távon sem megkerülhető az amortizációs kérdés körének rendezése az egészségügyi sza kellátásban. A minőségbiztosítási kérdéseket a jövőben a finanszírozási kérdésekkel egységes keretben tartjuk érdemesnek kezelni.
