Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HADHÁZY SÁNDOR, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója:
2129 betegeknek is lehet valamilyen haszna, hiszen egy fejlettebb, szervezettebb, több és jobb eszközrendszert fölhasználó ellátás körvonalazódik a magántőke bevonása során. (9.40) A prob léma csak az, hogy ha ez a folyamat a maga spontaneitásában, csak az egyéni érdektől vezérelve folyik, akkor feltehetően rövidesen előáll az a helyzet, hogy a jelenleg haszonnal működtethető területek átkerülnek a magánszférába, és ott marad az ellátási fe lelősséget hordozó önkormányzatok nyakában a végképp kezelhetetlen és önmagában működésképtelen ellátórendszer. Mit tehet a jogalkotó, mit tehet a jogot tervező kormány és mit tehet a parlament ebben a helyzetben? Az egyik megoldás, ami kézenfekvő: megtilt ani. Átkozott a magántőke; a gazdaság számos területén nagyszerűen működik, de ide bizony soha semmilyen körülmények között be nem jöhet. Lehetett volna, jogi eszközök megvannak arra, hogy ezt válasszuk. Van más megoldás, és a kormány más útra ment, azt mo ndta, ha jön az áradat, nem tudom vagy nehezen tudom megakasztani, akkor inkább mederbe terelem, szabályozom, és megpróbálom az egyéni érdeket és a közjót összhangba hozni. Mi tizenegyen úgy láttuk, hogy ez a törvény ebbe az irányba mozdul el. És innentől fogva a részletek tulajdonképpen már lényegtelenek, a részletek már a részletes vitába tartoznak, a részletekről lehet ezer módosító indítvánnyal ötleteket előhozni, ezek közül a parlament ki tudja választani a használhatókat és el tudja felejteni a haszná lhatatlanokat. Minthogy az élet számos területén Magyarországon és számos más országban az egészségügy területén ez a megoldás bevált, azt hiszem, nyugodt lélekkel támogathatjuk azt, hogy a magyar egészségügyet ebbe az irányba fordítsuk el. Természetesen m ás problémája is van az egészségügynek, gondoljunk csak az orvosok gondjaira és bajaira. Fiatal szakorvosként pontosan annyi joggal rendelkeztem, mint több éve kinevezett docensként a saját szakterületemen és intézetemben. Egy nagyon hierarchizált világban él az egészségügy, nagyon felülről vezérelt, a szakma teljességét az tudja megélni és művelni, aki vezető beosztásba került, miközben tömegével állnak rendelkezésre jól képzett emberek, akik felelősséggel tudnák vinni az egészségügy meghatározott részét. Van erre lehetőségük, ha a családorvosi praxisba mennek vagy ha a járóbetegellátásban végeznek szakorvosi tevékenységet, a szakma teljessége azonban a fekvőbetegellátásban nyugszik, és ott egy főorvos és sok beosztott orvos viszonyában, főnökbeosztott k oordinátarendszere szerint működnek. Erre a problémára lehetne azt a megoldást adni, hogy szétaprózzuk az osztályokat; a működési költség megugrik és ellehetetlenül a rendszer. A törvényjavaslat ehelyett jogokat biztosít szellemi szabadfoglalkozású kollég áknak ahhoz, hogy megéljék a maguk javára és a köz javára szakmai működésük teljességét. Miért ne segítenénk őket ebben az öntevékeny tevékenységükben, ebben az önmagukról és a betegekről való gondoskodási vágyukban? Ezen gondolatok alapján a bizottság tiz enegy tagja teljes mértékben támogatta ezt a törvényjavaslatot, és reméli, hogy a többi képviselő is így lesz ezzel. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hadházy Sándor képviselő ú r jelentkezett. Melyik bizottság véleményét ismerteti? HADHÁZY SÁNDOR , az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója : Tisztelt Elnök Úr! Az önkormányzati és rendészeti bizottság is megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot október 9i ülésén. Szeretném a tö bbségi álláspontot ismertetni! A törvényjavaslat elsősorban azzal foglalkozik, hogy a jelenlegi szabályozatlan helyzeteket hogyan tudja szabályozottabbá, irányíthatóbbá, a betegellátás érdekének jobban alárendelhetővé tenni.
