Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
2128 invesztálnának, és hogyan térülne meg a pénzük, ha nincsen benne az amortizáció a finanszírozásban? Az alvállalkozók esetében bejövő forprofit forma esetében milyen garanciák lesznek arra, hogy a rendszerből n em viszik ki a pénzt? A szakmai befektetők kizárása esetén csak a bankok jöhetnek szóba mint befektetők, viszont a rendszer elbírjae - beleértve az OEPfinanszírozást is - a banki kamatok megtérülését? Nem feszítie szét ez hosszú távon a rendszert? Komol y vita a kht., a közalapítványi forma előnyeiről, hátrányairól is, arról, hogy melyik forma jobb a mai magyar egészségügyben, és Nyugaton miért inkább a közalapítványi forma az elfogadottabb. A másik döntő érve az előterjesztőnek, hogy a korábbi vadprivati zációt, szebb nevén a mazsolás privatizációt hivatott megakadályozni ez a tervezet. Sokak véleménye az volt, hogy még inkább elősegíti ennek a folyamatnak a folytatódását. Erre választ kaptunk az előterjesztőtől, hogy itt nem kimazsolázás, hanem inkább bem azsolázás lesz a jövőben. Ettől a törvénytől javulnak a működő tőke beáramlása miatt az ágazat makrogazdasági mutatói, megszűnik a hálapénz, jobban élnek majd az egészségügyi dolgozók. Ez a törvénytervezet garancia arra, hogy segítségével átalakul az ágaza t, és majd a 2003as költségvetésben így több pénz kerül a rendszerbe. Ez politikai zsarolás - hangzott el a bizottsági ülésen. A biztos, hogy konszolidáció nélkül nem lehet átalakítani az egészségügyet. Komoly vita alakult ki a garancia kérdésében, vagyis hogy mi a garancia arra, hogy változatlan finanszírozás mellett ettől a törvénytől jobb lesz az ágazat helyzete. Hogyan marad meg az önkormányzati vagyon? Nem lehete elidegeníteni a törzsvagyont egyszerűen, miután kiment célvagyonná? Mivel az önkormányza tokat érinti a tervezet, nem kellenee kétharmados törvénnyel szabályozni számos kérdést? A betegellátás biztonságának garanciái nem fogalmazódtak meg a tervezetben. Sokan az egyetemeket féltették, mások üdvözölték ennek a törvénytervezetnek az egyetemekre gyakorolt pozitív hatását. A legkomolyabb vita a szabadfoglalkozás kérdésében alakult ki, hiszen a MOK nemleges álláspontjának is egyik döntő eleme ez. Vagyis az ebben a tervezetben megfogalmazott szabadfoglalkozás nem eurokonform. Az pedig elfogadhatatla n, hogy megkülönböztet magánorvost, szabadfoglalkozású orvost, alkalmazott orvost. Ez vesztesekké teheti az orvosokat a kamara véleménye szerint, ez pedig elfogadhatatlan. A szerződéskötések időtartama, formája, felbonthatósága is komoly aggályokat fogalma zott meg a bizottság tagjaiban. A bizottsági vitának volt egy fontos mozzanata, éspedig az, hogy a ciklus vége felé a két oldal értelmes vitát folytatott az egészségügyről, szóba állt egymással, s néhány kormánypárti megszólalás alapján akár helyet is cser élhettünk volna. A bizottsági ülésen jelen lévő MOK elnöke a KT véleményét közölve nem tartotta elfogadhatónak a törvénytervezetet, visszavonását javasolta. A bizottsági szavazás alkalmából 11 igen szavazat volt az általános vitára alkalmasság mellett, míg 10 nem és 2 tartózkodás miatt a bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a javaslatot, így ellenzéki képviselőként most a bizottság többségi véleményének előadója lehettem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : A bizottság kisebbségének véleményét Surján László képviselő úr ismerteti. DR. SURJÁN LÁSZLÓ , az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök úr, köszönöm a szót. Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Annak a 11 embernek, 11 képviselőnek a nevében szólok, akik ezt a törvényt talán nemcsak általános vitára alkalmasnak tartották, hanem kifejezetten nagy reményekkel fordultak ezen törvénytervezet felé. Azok nevében is szólok, akik sokszor elgondolkodtak már egészség ügyünk mai helyzetén, és úgy érezték, hogy itt alapvető változtatásokra van szükség; azok nevében, akik felfigyeltek arra, hogy a magántőke egyre fokozottabb érdeklődéssel fordul az egészségügy felé, és a lehető legkülönfélébb területeken megpróbál behatol ni, nyilvánvalóan önérdekétől vezetve, de nem eltagadva, hogy mindebből a
