Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. november 6 (236. szám) - Az egészségügyi közszolgáltatások nyújtásáról, valamint az orvosi tevékenység végzésének formáiról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
2125 önkormányzatok tehát nem fogják veszélyeztetni az érintett lakosság egészségügyi ellátását, azaz nem hagynak támadási felületet az új kezdeményezések kerékkötői nek. Következésképpen a törvényjavaslat elfogadásától az várható, hogy a háziorvosi szolgáltatásban, a fogászati alapellátásban rövid időn belül szinte teljes körűvé válik a magánosítás, azaz a háziorvosok, fogorvosok a saját korszerűsített rendelőjükben f ogadhatják majd a betegeket, a szakrendelők és kórházak jelentős része pedig közhasznú társasággá alakul, azaz érzékennyé válik a gazdasági eredményességre, a gyarapítás eszközeinek minél jobb kihasználtságára. Ezért joggal nevezhetjük ezt a törvényt a leh etőségek vagy a kitörés törvényének. Korszakos jelentőségű a törvényjavaslat? Lehet, bár eddig sem tiltotta jogszabály azt, hogy az orvosképzést folytató egyetemek az egyetemi klinikákból közhasznú társaságot alapítsanak. Mégsem történt ez meg, így ma már az érintett egyetemek közül három súlyos eladósodottsággal küszködik. (Közbeszólás az MSZP soraiból: De nem ezért!) A törvényjavaslat - elismerve az egyetemi integráció szükségességét és eredményességét - arra kínál megoldást, hogy az egyetemi klinikáknak valódi tulajdonosa, hatékony menedzsmentje és átlátható finanszírozása legyen. Mindeközben a felsőoktatási törvény egyidejű módosításával megteremti azt a jogi modellt, amelyben az egyetemen oktató orvosok úgy tudnak a klinikai központ közhasznú társaság k eretei között főállásban gyógyító tevékenységet végezni, hogy közben egyetemi karrierjük nem sérül. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az átalakulás nem kötelező. A döntés joga az egyetemi tanácsé. A klinikai központ közhasznú társaság megalakítása azonban alkal mas keretül szolgálhat a felhalmozott adósságok rendezésére - önkormányzati források bevonásával - az egyetemi klinikák gyógyító tevékenysége versenyképességének fenntartásához, a közkórházak jelenleg sok esetben jóval racionálisabban megszervezett tevéken ységéhez képest. Tisztelt Országgyűlés! Többen azért tartják korszakos jelentőségűnek ezt a törvényjavaslatot, mert megteremti a szabadfoglalkozású orvoslás jogi kereteit. Valójában eddig sem volt kötelező az orvosok számára, hogy a kórházban közalkalmazot tként dolgozzanak, mégsem alakult ki hazánkban a szabadfoglalkozású orvoslás, szemben több európai országgal, ahol ez az orvosok foglalkoztatásának tipikus formája. Az orvosi gyógyító munka ugyanis tipikusan szabadfoglalkozás, mivel az orvos munkáját nagy szakmai önállósággal, a beteggel bizalmi viszonyban, magas fokú etikai szabályoknak megfelelve kell hogy végezze, és ezekkel a követelményekkel nehezen egyeztethető össze a munkáltatók utasítási joga, ami a munkaviszony, a közalkalmazotti jogviszony meghat ározó sajátossága. E tekintetben a törvényjavaslat két lényeges elemet tartalmaz. Egyfelől deklarálja, hogy a szakorvos szabadfoglalkozású orvosnak minősül, azaz szakvizsgájától kezdve mintegy alanyi joga az, hogy szabadfoglalkozású legyen. Ennek érdekében azonban további lépéseket kell tennie. Szerepelnie kell az orvosok működési nyilvántartásában, felelősségbiztosítási szerződéssel kell rendelkeznie, és úgynevezett orvosi tevékenység ellátására vonatkozó szerződést kell kötnie egy vagy több egészségügyi s zolgáltatóval. Ez utóbbi szerződéstípus bevezetése és részletes szabályozása a magyar jogban a törvényjavaslat másik lényeges eleme. A kórházi orvos ugyanis rendkívül bonyolult munkamegosztásban dolgozik, ezért az orvosi tevékenység ellátására vonatkozó sz erződésnek részletesen kell szabályoznia az orvos döntési kompetenciáját, utasítási jogát a közreműködő szakdolgozókkal kapcsolatban, felelősségvállalását a betegnek vagy az egészségügyi szolgáltatónak okozott kárért. A törvényjavaslat mindezeket a feltéte leket teljesíti, biztosítva, hogy rend legyen a kórházakban akkor is, ha reményeink szerint a törvény hatásaként megszűnnek az egészségügyben a merev, hierarchikus, mármár félfeudális viszonyok, és mindenki a saját gyógyító munkájáért lesz teljes mértékbe n és személyében felelős.
