Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. BAZSA GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1678 között az intézmények között, amelyek részt ves znek az eljárásokban; hogy könnyen és gyorsan tudjanak információt szerezni jogaikról és kötelezettségeikről és a jogorvoslati lehetőségekről is. Tisztelt Ház! Jelen törvény így vagy úgy közelebbről érintheti a hazánkban munkát vállalni akaró határon túli magyarokat is, hisz nem baj, ha az ő szakmai kompetenciájukat tanúsító oklevelek ekvivalencia szempontú elbírálása és elismerése, honosítása már az uniós elvek szerint történik. Fontos tehát a törvény megalkotása, de a megalkotásánál talán még fontosabb az , hogy mielőbb lépjen hatályba, ha ugyanis megtörténik ez a hatálybalépés, az azt jelenti, hogy Magyarország már tagja az Uniónak. Azt kívánom mindnyájunknak, mindannyiunknak, az egész országnak, hogy ez mielőbb következzék be. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Bazsa György úr, az MSZP képviselője. DR. BAZSA GYÖRGY , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt - mint az előbbi bizottsági javaslatból kitűnt - támogatja ennek a törvénynek az elfogadását. Szokás volt itt, akár az elmúlt órákban is egy picit visszatekinteni egyegy kérdéskör történetére, két mondatban én is megteszem ezt. Elég közismert, hogy a magyar mesterlegények már az elő ző századokban is járták Európa országait, városait, műhelyeit, és hazahozták azokat a bizonyítványokat, mesterleveleket, amelyeket itthon természetesen elfogadtak. De ha most egy kicsit a törvény igazán aktuális témájára térek rá, akkor a peregrinus diáko k, a református kollégiumok nyugati egyetemeken járt diákjai egyrészt magukkal vitték az itt szerzett - mondjam azt - érettségi jellegű, tehát középiskolai végzettséget igazoló tanúsítványt, bizonyítványt, oklevelet, és ezeket odakint általában elfogadták, az ottani tanulmányaikban szerzett okleveleket, doktori fokozatot, címet pedig itt fogadták el a hazai felsőoktatási intézmények, ezek a kollégiumok. A debreceni református kollégiumnak évszázadokon keresztül nem volt gyakorlatilag olyan professzora, aki ne valamelyik neves, göttingeni, leideni, utrechti és genfi vagy más egyetemen szerezte volna meg a doktori fokozatát. És ez így ment egyébként az előző, a XX. században is, annak első és második felében is. Azt gondolom, ha utalok Polányi Mihály, Teller E de, Szilárd Leó, Wigner Jenő vagy mások itt szerzett egyetemi okleveleire, de a későbbiekben Oláh Györgyre vagy Harsányi Jánosra is, akkor nem kétséges, hogy alapjában véve ez az ekvivalencia megvolt, működött, élt, ha nem is ilyen szabályozott keretek köz ött, mint aminek most éppen előtte állunk. (21.30) Ennek összességében az az alapja, hogy a magyar közoktatás, felsőoktatás, akármilyen struktúrában is az évszázadok során, de valamilyen formában tartalmilag, mentalitásában, filozófiájában és színvonalában integráns része volt az európai felsőoktatásnak, és így ez a kölcsönös elismertség működött, fennállt, érvényesült. Ez, mint ahogyan az expozéban is elhangzott, különböző joghelyeken az utóbbi évtizedekben, években is megvolt, és ennek olyan nyilvánvaló b izonyítékait tudja az ember felsorolni, mint hogy a magyar egyetemeken külföldi, tehát idegen nyelven folytatott kurzusokban szerzett diplomák akár orvosként, mérnökként vagy közgazdászként az európai országokban egyértelmű elfogadást nyernek, hiszen csak akkor jönnek ide tanulni nem is olcsó pénzen a nyugateurópai, de a világ más országaiból is a fiatalok, ha az itt szerzett diplomát ezekben az országokban, a világ legkülönbözőbb országaiban elismerik. Ami most bekövetkezik, ennek az egységes szervezetbe és törvényi szintre emelése, így azt is mondhatjuk, hogy elvileg egyszerűbb és gyorsabb realizálása. Azért ennél az egyszerű és gyors jelzőpárnál egy picit megállnék. Természetesen nem ítélhetünk róla, de látnunk kell és realizálnunk kell, hogy ez az európ ai joggyakorlat bizony nem egyszerű és nem feltétlenül gyors. Amikor az előbb a felnőttképzési törvénynél arról volt szó, hogy egy rövid kerettörvény, és még abba is mi fér
