Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VINCZE LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1679 bele, milyen volumenben tárgyalható vagy rögzíthető mindaz, amit kellene vagy jó le nne belevinnünk, ha az ember kezébe veszi ezt a ma néhány paragrafusban, és csak gondolom, összesen háromnégy rendeleti oldalban rögzített eljárási rendet, akkor egy kicsit meglepődve vagy majdnem megrendülve szembesül azzal, hogy ez bizony majdnem 40 old alon - legalábbis ebben a tipográfiai formában - szabályozza igen részletesen, igen körültekintően, igen alaposan azt, amit eddig úgy gondoltunk, hogy viszonylag egyszerű. És akkor még nincs benne az a lista, amit képviselő asszony az előbb említett, kíván atosnak tartott, hogy mely intézmények azok, amelyek oklevelét vagy bizonyítványát ekvivalenciaalapon el lehet fogadni. Szóval, szembesülnünk kell azzal, hogy ez az európai jogrendszer bizony bonyolult, körülményes, nem igazán egyszerű és nem igazán gyors. Éppen ezért a mi hatóságainknak, a kormányszerveknek, a minisztériumoknak is, az intézményeknek is nem kis feladata lesz, hogy ezt a meglehetősen bonyolult és meglehetősen tagolt törvényt - merthogy a lisszaboni egyezmény lényegében ezt írja nekünk elő - rugalmasan, gyorsan és célszerűen alkalmazzák. Az a folyamat, ami egyébként ebben a törvényjavaslatban is tükröződik, az európai felsőoktatás már régóta intenzíven folyó folyamatát jelenti. Az autonóm felsőoktatási intézmények lassan fél évszázada működnek együtt abban a szellemben és értelemben, hogy ez az ekvivalencia, ez a kölcsönös elismerés valóság legyen, minél könnyebb legyen, minél általánosabb legyen, és ennek nagyon jó példái, alkalmai és eszközei voltak egyúttal azok a Tempus, Socrates- vagy Era smusegyüttműködések és kapcsolatok, amelyek azt igazolták, hogy természetesen ez az európaiság Európában, de akkor egyúttal azt is mondom, hogy természetesen Magyarországon is - merthogy Európában vagyunk - él és működik. Tehát mi abban a biztos tudatban, abban a jó értelmű öntudatban állhatunk e törvényjavaslat mellé és annak alkalmazása elé, hogy ez megerősíti európaiságunkat magunk előtt is, mások előtt is, és természetesen lehetővé teszi azoknak, akik ide jönnek - reméljük, hogy Keletről és Nyugatról e gyaránt nagy és növekvő számban , hogy végzettségüket és szakképzettségüket a magyar társadalom, ezen belül konkrétan az arra hivatott szervek elismerjék, gyorsan elismerjék, ők is hasznára lehessenek az országnak, a társadalmunknak, és ez a viszonosság é s kölcsönösség általános, folyamatos, lassan egyre inkább határok nélküli és általános gyakorlat legyen. Ebben a szellemben, ebben a hitben a Magyar Szocialista Párt frakciója ezt a törvényjavaslatot támogatni fogja. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Vincze László, a Független Kisgazdapárt képviselője. VINCZE LÁSZLÓ , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A jogszabály előkészítésének, megalkotásána k alapvető és elsődleges oka az, hogy Magyarország lezárta a személyek szabad mozgására vonatkozó, Európai Unióval való tárgyalási fejezetét. Ennek a fejezetnek a része az a közösségi joganyag is, amelyet ezen törvénynek tartalmaznia kell. Ahhoz, hogy egy munkavállaló a hivatását egy másik tagállamban, európai uniós tagállamban is gyakorolhassa, nem elegendő, ha ott letelepedhet, nem elegendő, hogy munkát vállalhat, ahhoz még az is szükséges, hogy a képzettségeit, amelyeket korábban szerzett, elismerjék abb an a tagállamban, ahol ezt a hivatást gyakorolni szándékozik. A jogszabály bevezetésének lényege tehát, hogy ennek az európai közösségi elvárásnak Magyarország meg tudjon felelni, a közösségi jogot építse be megfelelően a magyar jogba, amely az uniós tagál lamokban már jelenleg is létezik. Szólni kell arról, hogy milyen szabályozási kört érint és sorol fel a törvény. Elsősorban az európai közösségi jog átemelésével foglalkozik a jogszabály harmadik részének a szabályozási köre. Az európai közösségi jog azonb an nem terjed ki az elismerés minden formájára. Ahhoz, hogy a közösségi jog alá tartozzon egy meghatározott oklevélnek vagy bizonyítványnak az elismerése,
