Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
1663 háromszoros arányban veszik igénybe, mind például a teljesen szak képzetlenek vagy a betanított munkások. Mit tud hasznosítani Magyarország a felsorolt nemzetközi tapasztalatokból? Példaadó lehet véleményem szerint Ausztria gyakorlata, ahol a vidéki munkanélküliség megfékezése a felnőttképzés fő feladata. Ná lunk aggasztóan alacsony a vidéki lakosság foglalkoztatási aránya, nagyon messze állunk emiatt az Európai Unió ama céljától, hogy a munkaképes korú társadalom foglalkoztatottsága 2005ben 67 százalékos, 2010ben 70 százalékos legyen. Példa lehet NagyBrita nnia egyéni tanulói számlagyakorlata is, aminek Magyarországon csírája lehet a felsőoktatásban tanulók diákhitelkonstrukciója is. Példa lehet Németország is a maga kiterjedt népfőiskolai hálózatával, a felnőttoktatás sokrétűségével. Hadd fejezzem be torok fájós, de nem torokszorító hozzászólásomat egy személyes vallomással! Pedagógus vagyok, évtizedek óta tanítok; tanítottam tanyasi iskolában, községi iskolában, tanítottam éveken át felnőtteket a dolgozók esti iskolájában. Egy jó évtizede irányítom a Lakite leki Népfőiskola munkáját. Meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat szolgálni fogja a felnőttek képzését, oktatását, s a pedagógus számára ezt különösen fontosnak tartom. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szil i Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Balczó Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Engedjék meg, hogy mielőt t a tárgyra térnék, igen röviden néhány szót szóljak erről az előző, szűk körben kissé szokatlan afférról, amit Horn Gábor felszólalásának eleje váltott ki. Molnár Ferenc, a neves színműíró annak idején művészemberhez illő életet élt: késő éjszakai lefekvé s, déli fölkelés. Egy alkalommal bírósági ügye volt, és ezért nyolc órakor meg kellett jelennie a budapesti utcán. Megdöbbenve észrevételezte: "Sosem gondoltam volna, hogy ennyi ember jár a bíróságra." (Derültség.) Nos, kicsit Horn Gábor is így van, tudnii llik úgy érzi, hogy az oktatási területet sújtja mindig ez a, ha tetszik, méltatlan és kis létszámú részvétel az üléseken. (Horn Gábor közbeszól.) Én, aki egy csekély létszámú képviselőcsoport tagjaként nagyon sok napirendi ponton kell hogy részt vegyek, m eg kell hogy mondjam, sajnos néha a délelőtti üléseken fontos témákban is ez a baráti tizenöt fős kör van jelen. (20.20) Hozzá kell tennem, sajnos ez a munkarend, amely azt várná egy képviselőtől, hogy egy héten keresztül reggeltől éjfélig legyen bent, biz ony demoralizálja még azokat is, akik egyébként kötelességszerűen részt vennének az ülésen. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Így van! - Dr. Takács Imre: Még nem tapsoltam meg a MIÉPet, de most igen!) Rátérve a tárgyra: felnőttképzési törvény nélkül hog y működhet a felnőttképzés? Tulajdonképpen vannak törvények, hiszen ezek alapján folynak most képzések, de ez nem azt jelenti, hogy valóban ne lenne szükség egy koherens, erre a területre vonatkozó törvényi szabályozásra. Azok a gyakran hangoztatott szloge nek, hogy tudásalapú társadalom, élethosszig tartó tanulás, ha nem is kivételesen, de ezen a területen valóban lényegesek és fontosak. Az élet során megújuló tudásra a piacgazdaság körülményei között ma valóban egyértelműen szükség van. Volt időszak, amiko r egy oktatási intézményben előre lehetett tudni, hogy azoknak, akik ott végeznek az adott évben, hol lesz a munkahelyük, ez megfelelő létbiztonságot jelentett, s adott esetben persze kapu nélküli munkanélküliséget. Most nyilvánvaló követelmény, hogy az él et során a megújuló tudás adott
