Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP):
1664 esetben ne csak arra a szakterületre vonatkozzon, amiből valaki az első képzettségét szerezte, hanem átképzésre is valóban szükség van. Tehát igen, valóban fontos törvényjavaslatról van szó. Ki vagy mi áll ennek a törvényjav aslatnak a fókuszában? Engedjék meg, hogy felolvassam a törvény bevezető részét, preambulumát, ami általában a törvény célját határozza meg, valamint az általános indoklás első néhány mondatát, amelyek szintén ezt kell hogy kifejezzék valahogy. Azt mondja a preambulum - nem szó szerint idézem , hogy az alkotmányban biztosított, tanuláshoz való jog az állampolgár egész életpályáján érvényesüljön, ez a cél; a képzéshez való hozzáférés szabályozott lehetősége; sikeresek legyenek aktív életük során, s a felnőt tkori tanulás és képzés révén az életvitel minősége javuljon - teljesen egyetértek. Az ember áll ennek a törvényjavaslatnak a középpontjában. Mit mond az általános indokolás bevezetése? A tőke országok közötti gyors, szabad mozgása, a nemzetgazdaságok nemz etközivé válása, a technikai fejlődés felgyorsulása következtében hazánk számára is egyre növekvő jelentőségűvé válik a tőke személyi feltételeinek fejlesztése. Egyegy ország lakossága a tőke nézőpontjából mint humán erőforrás jelenik meg. Azt hiszem, ez nem az a felfogás, amit a törvény megvalósulása során nekünk el kell fogadni, mert azt hiszem, valóban az a helyes, amikor az élethosszig tanuló ember és annak az érdeke áll a törvény középpontjában. Miért megkésett ez a törvény? Valóban igaz, hogy minden kormányzati ciklus végére jut törvény, mégis azért mondjuk megkésettnek, mert ez évről évre, rendszeresen szerepelt a kormány jogalkotási programjában. Tehát itt a megkésettség mögött valóban az ígéret késői beteljesítése van. Egyébként úgy is felfoghatnán k, hogy mi kész vagyunk ezzel a törvénnyel, mert sokszor az európai uniós elvárásokat tekintjük mérvadónak. Azt hiszem, többen olvastuk, hogy a 2000. évi EUjelentésben a jelentésírók nagy megnyugvással konstatálták és részletezték, hogy Magyarországon a k ormány megalkotta a felnőttképzésről, az élethosszig való tanulásról szóló törvényt; talán csak bízhatunk abban, hogy ezek a jelentések más tekintetben nem ilyen pontatlanok, Örülünk annak, hogy ez a törvény most ide került. Nyilván a számadatok is megadjá k ennek a törvénynek a súlyát, hiszen 430450 ezer fő vesz részt a felnőttképzésben jelenleg is; kétezer intézményről van szó. Tehát annak ellenére, hogy adott törvények ezt szabályozzák, feltétlenül szükség van a kimondottan a felnőttképzésre vonatkozó je len törvény megalkotására. Azt általában bírálni szoktuk, ha valami ilyen értelemben kerettörvény, ha valamiről úgy érezzük, hogy a jogi hierarchiában tartalmilag törvényi szinten kellene szabályozni, az vajon miért kerül alsó szintre, miért marad más törv ényekben. Ezt a jelen esetben éppen azért tudom elfogadni, amit Csizmár Gábor is jelzett, mivel ez rendkívül sokrétű terület minden szempontból, kezdve onnan, hogy iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli oktatás, hogy amilyen végzettséget kap, vagy eg yszerűen fogalmazok: amilyen papírt kap, az államilag elismert vagy nem elismert. Ennek olyan széles területei vannak, hogy én éppen ezért tudom azt elfogadni, hogy egy törvénybe helyezve nem lehet mindent szabályozni, hanem bizonyos szempontból egy kerett örvényt kell jelenleg elfogadni, és ennek kell érvényesülnie. Természetesen itt megjelennek új elemek és új intézmények. Én úgy gondolom, a legnagyobb szerepe az igénybe vevő érdekérvényesítésének, az igénybe vevő minőségi garanciáinak van, mert személyes ismeret alapján számtalanszor hallottam bizony olyan propagandával működő felnőttképzési vállalkozásokról, ahol aztán adott esetben a tanfolyam végén derült ki, hogy az ígéret nem valósul meg, nem azt a képzést kapja a képzésben részesülő, mint amire jelen tkezett. Tehát hogy ezek a minőségi garanciák valamilyen módon szabályozottan, akkreditációval teljesülni fognak, szerintem ez az egyik legfontosabb eleme ennek a törvénynek. Természetesen az állami forráshoz való hozzáférésnek is ez feltétele kell legyen. Valóban meg kell mondani, hogy a szakképzési törvény alapján természetesen jelenleg is vannak akkreditált felnőttképzések, tehát önmagában valóban nem lenne annak akadálya, hogy ha a törvény más szempontból egyébként 2002. január
