Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A felnőttképzésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - CSIZMÁR GÁBOR (MSZP):
1649 Másodszor: a képviselő úr azt mondta - ha jól emlékszem , hogy az intézményeket kétévente beszámolási kötelezettséggel terhelik. Én elég sok intézményben, sok vállalkozásnál voltam, és nagyon sok helyen megfordultam az országban. Nos, m indenkitől azt hallottam, hogy ezek nem olyan nagy lélegzetű, nem olyan nagy formátumú, nem olyan nagy horderejű beszámolók, amiket ne tudnának megtenni akár egykét órás munkával. Ennyit viszont elvárhat tőle az az állam, amelyik esetleg komoly támogatáso kat ad az intézménynek. Mindjárt ehhez kapcsolódik a harmadik megjegyzésem is: ha egyszer az intézmény normatív támogatást kap - márpedig nem kis összegről van szó , akkor elvárható, hogy a legszigorúbb szabályozási elv érvényesüljön. Úgy gondolom, ez nem csak pénzügyéri, nemcsak pénzügyminisztériumi szemlélet, hanem minden munkavállaló, minden adófizető állampolgár ezt elvárja. Van egy negyedik megjegyzésem is: nem értem, hogy miért pont a képviselő úr mondta - hiszen a Szocialista Párt eddig mást szokott mondani , hogy a piac majd eldönti, hogy melyik vállalkozás maradjon a pályán, melyik nem. Szerintem az oktatás nem az a terület, ahol ennek az elvnek kellene érvényesülni. Köszönöm szépen a figyelmet. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Csizmár Gábor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! CSIZMÁR GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Négy megjegyzésre szeretnék reagálni. Az első: Kádas Mihály képvis előtársam büszkén olvasta fel, hogy a 14. §ban csak lehetőségként fogalmazódik meg a szakmai tanácsadó testület. Szíves figyelmébe ajánlom a 12. §t, amiben viszont az áll, hogy az az intézmény, amelyik ilyennel nem rendelkezik, nem fog tudni akkreditálód ni. Nagyon gyönyörű és elegáns a szabályozás, hogy egyik oldalon megengedi, a másik oldalon meg kötelezővé teszi. Tessék egy kicsit alaposabban elmélyedni abban, hogy mit jelent itt a lehet és mit a kötelező. Sági József képviselőtársam azt mondta, az OKÉV az egyetlen hatóság, amire telepíteni lehet a nyilvántartást meg az ellenőrzést. Az a baj - és itt van a szemléleti vita köztünk , hogy nem kell hatóság ebbe a dologba. Nyilvántartás kell, ezt elvégezheti az az új intézet, amit a törvényjavaslat javasol, de ennek nem hatósági nyilvántartásnak kell lennie, és a mi megítélésünk szerint nem kell hatósági ellenőrzés. Ezért teljesen felesleges az OKÉVre telepíteni egy ilyen funkciót. A harmadik a beszámolási kötelezettség. Ha az lenne az igaz, amit Sági képvi selőtársam mondott - ha a törvényjavaslat ezt írná elő, ezért mondtam, hogy más szöveget olvasunk, valószínűleg más törvényjavaslat van az ön kezében , ha állami támogatáshoz vagy normatív támogatáshoz lenne kötve a beszámolási kötelezettség, akkor el is lehetne ezen gondolkodni. De nem ehhez van kötve, hanem általános kötelezettségként jelenik meg, és ettől teljesen független az, hogy kap vagy nem kap normatív vagy nem normatív állami támogatást. Arról már nem is beszélve, hogy Mohamed koporsójaként lebeg ez a beszámoló, mert ezt csak meg kell csinálni, el kell küldeni, aztán hogy mi lesz vele, olvassae valaki, vane ennek valamifajta szempontrendszere, vane szankcionálva, ha valaki mégse küldi el, arról nincs szó. Gyakorlatilag teljesen szabályozatlan m arad, ez egy felesleges pluszteher. (19.20) Ami pedig a piacot illeti, nyilván két percben nehéz erre reagálni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , de azt kell hogy mondjam: a fogyasztó dönti el, hogy mi a jó képzés, és nem az álla m kell hogy eldöntse. Köszönöm szépen.
