Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FENYVESSY ZOLTÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1605 végső soron a házi őrizet által elérni kívánt célt veszélyeztetheti. Ismerve több ország azonos vagy hasonló jogintézményét, mégis arra kell utalnom, hogy a hazai bűnözés ijesztő emelkedése, az egész ország közbiztonságát veszélyeztető volta miatt az eljárási szabályok szigorítására szükség van, mert ez is hozzájárulhat a bűnelkövetése k visszaszorításához. (15.40) Amennyiben a terhelt mozgását nyomon követő technika alkalmazása indokolt, szükséges, hogy alkalmazásának indokoltságát a törvény határozza meg, és amennyiben a terhelt nem járul hozzá, az a magatartás az elő zetes letartóztatás elrendelését vonja maga után. Szükségesnek tartjuk a törvényben rögzíteni, hogy mind a lakhelyelhagyási tilalom, mind a házi őrizet ellenőrzéséből és más tevékenységekből eredő költségek mint bűnügyi költségek a vádlottat terheljék. Min dkét szükségintézkedéshez érzékelhetően óvatosan, bátortalanul, félve nyúl a törvényhozó. Ebből következik, hogy félmegoldások születnek. A javaslat 87. §ában a törvény előtti egyenlőség alapelve kíván kiemelt hangsúlyt. A büntetőeljárásnak az úti okmányo k elvételére vonatkozó szabályai remélhetőleg mindenkire, a bécsi patinás kávéház teraszán kávéját kortyolgató és eközben verseket fabrikáló urakra is vonatkozni fog. Érdemben a 87. § (3) bekezdésében megfogalmazott "indokolt kérelem" helyett "rendkívül in dokolt kérelem" szűkítés lenne helyénvaló. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a törvénytervezet megszövegezése óta olyan események történtek a világban, amelyek a bűnözés elleni küzdelem fokozását kívánják meg. A technika fejlődése hozta magával "a számí tástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés" című új fejezetet. Természetesnek tartjuk annak megjelenését, üdvözöljük is, de a szabályozást több ponton is kérdésesnek, kétségesnek, nem pontosan kidolgozottnak tartjuk. Először is: a m egőrzésre kötelezés kérdésköre. Vajon megvannake az ehhez szükséges anyagi, technikai és személyi feltételek? Ha nem: miből teremti azt meg a megőrzésre kötelezett? Mivel a megőrzésre kötelezés a bűncselekmény felderítése és a bizonyítás érdekében történh et, furcsának tűnik, hogy az legfeljebb három hónapig tarthat. Ismerve a nyomozás gyakran elhúzódó eljárását, egyáltalán nem vagyok róla meggyőződve, hogy a három hónap minden esetben elég lesz. Ráadásul a tervezetben hosszabbításra nincs is lehetőség. Még kiforratlanabbnak érzem a megőrzésre kötelezés megszüntetése utáni helyzetet. Nem tisztázott, hogy a megőrzésre kötelezett a megszűnést követően mit tehet az adatokkal. Visszaadja azt az őrzést elrendelőnek? Megsemmisítheti? Az őrzési kötelezettség megszű nésével bárki, például akiről az adatok szólnak, hozzáférhet az adatokhoz? Azok átmásolhatóvá válnak? Vagy az őrzésre kötelezett e kötelezettsége megszűnése után azt tesz az adatokkal, amit akar? Nem ártana még egyszer átgondolni ezt az új fejezetet, mert a jelenlegi formájában sok gondot okozhat majd a gyakorlatban. A javaslat 132. § (2) bekezdésében a kábítószeres gyanúsított ügyében a gyógyító folyamat megkezdésére a vádemelésig egy évi időtartamban meghatározott halasztás indokolatlanul hosszú szerintün k. A terápia hat hónapi időtartamot vesz igénybe. Az a gyanúsított, aki a kezdő időponttól számított hat hónapon belül nem kezdi meg a kezelést, abból önmagában a szándék hiányára, illetve az esemény meghiúsulására lehet következtetni. Az indokolatlanul ké slekedő gyanúsított esetében nem állapítható meg az sem, hogy milyen komolysággal veszi azt, mit tesz meg vagy mulaszt el az eredményesség érdekében. Ha a javasolt hat hónap alatt a gyanúsított nem kezdi meg a gyógykezelést, akkor a fenti indokoktól nyomós abb ok az, hogy egészségi állapota ez idő alatt rohamosan romlik, kábítószerfüggősége még fokozottabbá válik, és ennek következtében is a gyanúsított még kevésbé szánja rá magát a kezelés megkezdésére. Ezekből a tényekből és okokból következően indokolt l enne a vádemelés egy évre halasztott időtartamát hat hónapra csökkenteni. Egy ideje ismert már a kábítószerrel visszaélést elkövetőknek az a magatartása, hogy a lebukásukkor rögtön vállalják a gyógykezelésen való részvételt, amivel elkerülik a vádemelést. A
