Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1593 akarja, a nyilvánvaló bűnelkövetőt sem vonják felelősségre. Az utóbbi időkből mindkettőre tudunk példákat. Belegondoltake abba, képviselőtársaim, hogy ha e javaslatból törvény lesz, milyen könnyű lesz gyanúsítottá válni vag y fogdába kerülni? A nyomozó hatóságok ma még zömmel ellenállnak a hatalmi kísértésnek és nyomásnak. De meddig? Ha e javaslatból törvény lesz, elég lesz egy cinikus parancsnok vagy vezető bárminek, akár nyomozásnak, akár őrizetbe vételnek az elrendeléséhez . Hiszen csak rá kell mutatnia a törvényre: kérem, én csak egy jogalkalmazó vagyok. Hogy a törvény ellenkezik kétezer éves jogelvekkel, a humánummal vagy magával a józan ésszel, az nem érdekes. Mondhatják önök, hogy a bűnös bűnhődjön. Igazuk van. De ki a b űnös és mi a bűne? Mitől, kitől kell védeni a társadalmat? Ennek pontos meghatározása a törvényhozás feladata. És az a gyanúm, és félek, hogy ez a gyanúm alapos, hogy ezt a felelősséget az előterjesztés nem érzi, nem érzékelteti, legalábbis abból, ami előt tünk van, ez olvasható ki. Ne essék félreértés, igenis egyetértek a bűnözők szigorú és következetes megbüntetésével, tizenhárom éves ügyészi praxisom erre a bizonyíték. De ragaszkodom a korrekt és a fair eljáráshoz, ragaszkodom a valódi és nem a kreált bűn ösök megbüntetéséhez, egy olyan törvényhez, amely biztosítja a feleknek a tisztességes, eredményes és gyors eljáráshoz való jogait. Mindarra, amit talán a szokottnál keményebb hangon mondtam el, néhány bizonyítékot hadd szolgáltassak a bőséges kínálatból. Miben tér vissza a javaslat a meghaladni kívánt 1973. évi büntetőeljárási törvényhez? Visszaállítja az eljárásokban a nyomozás túlsúlyát. Erről itt ma már volt szó. A jelenleg is alkalmazott rendszerben az ügy ura a nyomozó hatóság, ezen belül is elsősorba n a rendőrség. Ezt kívánta áthelyezni legalább az ügyészségi szintre az 1998ban elfogadott, kihirdetett, de hatályba nem léptetett törvény. Nem öncélból tette volna ezt, hanem azért, hogy a rendőrségi érdekeken kívül érvényesülhessen a kontroll, a bizonyí tékok teljes körének és nem csupán a bűnösséget alátámasztóknak az összegyűjtése és értékelése. Erre ugyanis a jelenlegi ügyészi felügyelet a nyomozás felett nem elegendő. Erre sokszor utaltunk a legfőbb ügyész úr beszámolói kapcsán is, ő maga is tett erre jó néhányszor célzást. Ugyanezen alkalmakkor szóltunk arról, én magam is, hogy az ügyészi váderedményesség 9697 százalékos mutatója a garanciák és a törvényesség sérelme nélkül tovább már nem fokozható. Az előttünk lévő javaslatból következően azonban to vább lesz fokozható, és felmerül a kérdés: mi szükség van akkor egyáltalán a bíróságra? A második: a tárgyalási rendszer e javaslat elfogadásával végleg elveszti kontradiktórius jellegét. Nem lesz értelme a kihallgatásnak, szembesítésnek, hiszen az iratokb ól a bíró mindent kiolvas, amire szüksége van. (14.40) Ennek egy ellensúlya van, a kihirdetett, de átírni szándékozott törvényben biztosított eszköz, a felek általi kérdezés joga. Ezt most önök el akarják törölni. Ez arra utal, hogy nem az igazság kiderítése a cél, hanem a nyomozati irat, a vádirat igazolása, az ügy gyors befejezése. De milyen áron? Ráadásul nem is következetes a javaslat, hiszen a vádlott összefüggő előadásának megengedése ugyanúgy elhúzhatja az eljár ást. Ez a megoldás nem felel meg a büntetőeljárás legalapvetőbb elveinek, amire már a korábbiakban céloztam. A harmadik: a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések formáinak szélesítését jelentette 2000ben a házi őrizet bevezetése. Ennek a dif ferenciáltabb rendszernek a célja, hogy olyan esetekben, amikor a lakhelyelhagyási tilalom elégtelennek bizonyul, de nem feltétlenül szükséges az előzetes letartóztatás elrendelése, illetve fenntartása, akkor ezen a módon valóban csak a feltétlenül szükség es mértékben korlátozzák - és nem elveszik - a terhelt személyes szabadságát. A rendőrségi fogdák és előzetesházak túlterheltségének csökkentésére lehetett volna ez alapján számítani, ez azonban a másfél év alatt, amióta ezt alkalmazzák, nem következett be . Az új eljárási törvény ebbe a sorba illesztené az óvadék intézményét, de ez a javaslat ennek hatályba léptetését
