Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BÁNK ATTILA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
1594 bizonytalan időre el akarja halasztani. Ugyanakkor épp a büntetésvégrehajtási intézmények túlzsúfoltságára hivatkozva szintén csak később, b ár meghatározott időpontban, 2005ben látják megvalósíthatónak az új büntetőeljárási törvény azon rendelkezéseit, miszerint az előzetes letartóztatást 60 napon túl nem lehet rendőrségi fogdán végrehajtani. Megállapítható tehát, hogy a házi őrizet az elmúlt másfél évben nem csökkentette az előzetes letartóztatásban lévők arányát. Budapesten hiába avattak új előzetesházat, nem kis férőhellyel, ma is 160 százalékot halad meg a büntetésvégrehajtási intézetek és fogdák túlzsúfoltsága. Ennek ellenére a javaslat előterjesztője szerint az óvadék bevezetése nem indokolt. A tervezett módosítás tehát elveti, illetve késlelteti azokat a reformokat, amelyek a terhelt oldalán is kedvezőbb helyzetet teremthetnének a jelenleginél. A negyedik: a kétszintű jogorvoslat beveze tése az elsőfokú bíróságok túlterheltségének enyhítését szolgálta 1998as szabályában. Ez a javaslat átírja ezt. Most olyan ügyeket kíván megyei bírósági hatáskörbe utalni, melyek alig fordulnak elő. A helyi bíróságok meg nyöghetnek tovább a túlterheltségt ől. A következő, ami a legárulkodóbb talán, az ítélőtáblák újraszabályozása. Évek óta halogatja a kormány a táblák felállítását, jóllehet mind az épületek, mind a személyi állomány, mind a forrás régesrég rendelkezésre áll. E javaslat egyetlen tábla felál lítását irányozza elő. Ez egy szemfényvesztés, hiszen nem jelent mást, mint a Legfelsőbb Bíróság kettéosztását, ami azzal az egyetlen következménnyel jár, hogy egy vezetés helyett kettő, egy épület helyett kettő, egy költség helyett kettő lesz. Ez egy érte lmetlen dolog. Nem sorolom tovább, tisztelt képviselőtársaim, hiszen az idő lassan lejár. Hadd mondjak egy idézetet: "Olyan eljárást kell kialakítani, amelyben érvényesül az a tétel, hogy a büntetőjogi felelősség kérdése - a közvetlenség elvének tiszteletb en tartásával - a tárgyaláson dől el, s amelyben a mainál erőteljesebben érvényesül a kontradiktórius elv, ezen belül a felek rendelkezési joga." Ez a Borosskormány által elfogadott 2002/1994. számú, február 14én hozott kormányhatározat. Ez alapján szüle tett az 1998. évi XIX. törvény. Ez felelt meg az európai jogfejlődésnek, ezt támogatta 1998ban lényegében az egész parlament. Önök most ezt kívánják megsemmisíteni, visszataszítva a büntetőeljárást egy 40 évvel ezelőtti rendbe. Ezt semmi nem indokolhatja, még a bűnözés szerkezetének hátrányos alakulása sem. Nem indokolhatja a büntetőeljárásban eljáró szervek felkészültsége sem, hiszen azzal mind a belügyminiszter úr, mind a legfőbb ügyész úr, mind a Legfelsőbb Bíróság mindig elégedett, tevékenységükről az Országgyűlés is mindig elismeréssel szól. Egy dolog indokolhatja ezt a változtatást: a semmit nem tisztelő hibás kriminálpolitika. Ez a politika káros a résztvevőkre, káros az eljárások alanyaira, káros az országra. Ezért nem támogatjuk a javaslatot, ahogy an nem támogatta azt az alkotmányügyi bizottság sem. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a képviselő asszony felszólalását. Hozzászólásra következik Bánk Attila képviselő úr, a Független Kis gazdapárt képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Hack Péter képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja részéről. Öné a szó, képviselő úr. DR. BÁNK ATTILA , az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztel t Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Ha az ember a most tárgyalandó 5061es előterjesztést kézbe veszi, az első közvetlen benyomása az, hogy ez egy hatalmas munka, több mint 300 szakasz; az általános indokolással együtt közel 400 oldalas anyag ot kaptunk kézhez, ami a büntetőeljárási törvény módosításáról szól, és azt gondolom, hogy talán a háromnégy hete folyó vitában először hadd köszönjem meg ezt a hatalmas munkát az előterjesztő minisztériumnak és apparátusának ugyanúgy, mint azoknak, akik részt vettek ennek a szakmai munkának az előkészítésében.
