Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1555 DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném megköszönni a vitában eddig elhangzott értékes véleményeket. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki oldal ról hangzott el kritika és hangzott el egyetértés, hangzottak el téves álláspontok megítélésem szerint, és hangzottak el megfontolandó és helyes felvetések. Annak rendkívüli módon örülök, hogy egy dolgot nem vitatott el senki, ez pedig a következetesség. A javaslatban tükröződő következetesség, amely a kormány meghirdetett büntetőpolitikájának töretlen folytatását jelenti. Vita arról bontakozott ki, hogy vajon ez a büntetőpolitika helyese. Vajon értelmes dologe feszesebb, szigorúbb, az elkövető egyéni fel elősségét jobban hangsúlyozó szabályokat hozni a büntetőjog területén? Ezt a vitát, tisztelt Országgyűlés, 1998 ősze óta változó hevességgel, de folyamatosan folytatjuk. 1998 őszén, amikor a középmértékes büntetési tételt tartalmazó és a szervezett bűnözés és a kábítószerrel kapcsolatos bűnelkövetések vonatkozásában igen jelentős szigorításokat hatályba léptető új büntető novella vitáját folytattuk, általában azt mondták az ellenzéki oldalról, hogy semmi értelme ennek a tendenciának, ez nem fog eredményre v ezetni, ez felesleges, mi több: az országot kelet felé taszító irány. Nos, hogy mi van keletre és mi van nyugatra, az persze relatív. Hankó Faragó képviselő úrnak mondom, a mai vita kapcsán ő idézett egy korábban elhangzott véleményt: tőlünk keletebbre szi gorúbbak a büntetések, tőlünk nyugatabbra enyhébbek. Ez nem igaz, képviselő úr, mert ha valahol nagyon szigorú büntetési rendszer van, akkor az az Egyesült Államok. Aztán az Egyesült Államok - fogadjuk el! - nem keletre fekszik tőlünk, hanem jócskán nyugat ra. (Dr. Fenyvessy Zoltán: Attól függ, hogy merre megyünk!) Persze elindulhatunk a földgolyón másik irányba is, és akkor kelet felé is elérjük az Egyesült Államokat; ezt Kolumbusz Kristóf megpróbálta India vonatkozásában az ellenkező módon. Azt szokták még fölhozni, hogy nem lesz eredményes ez a politika, egyébként is ehelyett a bűnmegelőzésre, ehelyett a bűnüldözés hatékonyságára kellene fektetni a hangsúlyt. Akkor is elmondtuk, azóta is minden alkalommal elmondjuk, hogy nem gondoljuk azt, hogy a szigorú, határozott büntető jogszabályok pótolják a bűnmegelőzési tevékenységet, hogy azok pótolják a rendőrség és a bűnüldöző szervek munkájának a javítását. Mindezt együtt kell meglépnünk, tisztelt Országgyűlés, és mindez együtt vezethet el a kívánatos eredményhe z. Aminthogy azzal sem vitatkozom, amit Avarkeszi képviselő úr elmondott, hogy a bűnös jelenségek, így többek között a korrupció okainak a feltárására kell törekedni, és az okokat kell megszüntetni. Teljesen egyetértek a képviselő úrral, csak hát a képvise lő úr ezt most a Btk. vitájában kéri számon, nem a kormányon, magán a Btk.n. Ez olyan, mintha egy tengeralattjáróval szemben olyan követelményt támasztanánk, hogy miért nem repül magasabban. Nyilván a büntető törvénykönyv az utólagos reagálásnak az eszköz e, az okok megszüntetését a Btk.n számon kérni nem lehet, ez értelmetlen és logikátlan. A vita tehát idestova három éve tart közöttünk, és hála istennek az idő közben azt bizonyította be, hogy a mi törekvéseink, a mi politikánk igenis eredményes volt, ige nis nagyon jelentős eredményeket hozott. Meg kell mondanom, rendkívül különös az az ellenzéki megközelítés, amely éppen tegnap reggel egy napirend előtti felszólalásban Katona Béla úr részéről abban nyilvánult meg, hogy a bűnügyi statisztikáktól függetlenü l az emberek nem érzik magukat eléggé biztonságban, fenyegetve érzik magukat a lakókörnyezetükben, nem elég hatékony az állami jogvédelem. A másik oldalról meg megkapjuk azt a kritikát, hogy brutális, indokolatlanul szigorú büntetőpolitikát folytatunk. El kellene dönteni, hogy most akkor melyik oldalon állunk: a bűncselekmények által fenyegetett egyszerű emberek, az úgynevezett kisemberek érdekeit védjük, ittott demagóg eszközökkel is, vagy pedig a bűnözők jogai fölött sopánkodunk? Vagy afölött sopánkodunk , hogy a szervezett bűnözésben, vagyis a maffiacselekményekben és a maffiatevékenységben részt vevő bűnelkövetőket a jövőben túlságosan súlyos büntetés fogja fenyegetni? Hát ezt boncolgatta itt Hankó Faragó képviselő úr hosszasan! Aggódik amiatt, mert a ma ffiózókat, a szervezett bűnözőket szerinte
