Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár:
1556 túlságosan szigorúan, aránytalanul szigorúan kívánjuk büntetni. Különös ellentmondás ez, és csak utalok rá, hogy ezt az ellentmondást az ellenzéki oldalnak kellene a saját gondolkodásában feloldani. Ami má r most a büntetőpolitikánk igazolását illeti, amit én annak vélek. Tisztelt Országgyűlés! Sok mindenen lehet vitatkozni, a számok azonban makacs dolgok. 1998ban, amikor átvettük a kormányzást, 600 ezer fölött volt az adott évben ismertté vált bűncselekmén yek száma Magyarországon. 1998 őszén folytattuk le azt a heves vitát, amelynek eredményeképpen a szigorításokat bevezető törvényjavaslat hatályba lépett '99. március 1jén. Ez volt az a pont, amitől kezdve a bíróságoknak valóban a korábbi gyakorlathoz képe st lényegesen súlyosabb büntetéseket kellett kiszabniuk, és meg kell mondjam, a statisztikánkból az is kiderül, hogy a bíróságok ezt a törvényi parancsot teljesítették is. Ez volt az az időpont, amikor például a tényleges életfogytiglant, tehát a legsúlyos abb bűnelkövetőkre a valóban életük fogytáig tartó szabadságvesztés kiszabásának a lehetőségét megteremtettük. Az eredmények, tisztelt Országgyűlés, már 1999ben megmutatkoztak. 1999ben 505 ezerre csökkent az előző évi több mint 600 ezerről az ismertté vá lt bűncselekmények száma. A 2000. évben ez a szám tovább javult, és immár csak 450 ezer bűncselekmény elkövetése vált ismertté. És a 2001. évben, tisztelt Országgyűlés, az első féléves adatok alapján, összehasonlítva a 2000. év első félévével, további mint egy 10 százalékos csökkenés mutatható ki. (Dr. Avarkeszi Dezső: A KSH szerint 2,5 százalékos a növekedés!) Nem lehet azt mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy ezek az intézkedések nem hozták meg a maguk eredményeit. Itt vitába szállok a MIÉP igen tisztelt k épviselőjével, Fenyvessy képviselő úrral, aki azt mondta, hogy az állam számára a legolcsóbb megoldás a büntetések szigorítása és a szigorú büntetőpolitika. Nem igaz, képviselő úr. Vannak ennél sokkal olcsóbb, ám kevésbé hatékony módszerek is. Miért mondom ezt? Teljesen világos, hogy a hosszabb tartamú szabadságvesztések kiszabásának gyakorlata azt is jelenti, hogy a bűnözést élethivatásszerűen folytató személyek, a megrögzött bűntettesek, hogy Csemegi Károly szavát használjam, bizony hosszabb időt töltenek el a rács mögött. Amíg bent vannak, addig nincsenek kint. Ez az egy biztos. Az már kevésbé, hogy meg lehete őket javítani, át lehete őket nevelni. Én inkább tamás vagyok e tekintetben, de természetesen az erre vonatkozó erőfeszítéseket a büntetésvégreh ajtás keretében és össztársadalmi szinten is meg kell tenni. (11.20) Ez azonban azt is jelenti, hogy a börtönnépesség száma jelentősen megemelkedett. Míg 1998ban 13 ezer körül mozgott a fogva tartottak száma, ez a szám jelenleg 17 ezer. Rendkívül drága a börtönök fenntartása, rendkívül nagy a zsúfoltság a büntetőintézetekben. Új börtönök építésére van szükség. A kérdés úgy merül fel, hogy vajon a csökkenő bűnözés, a javuló közbiztonság megérie ezt az árat. Ezt a kérdést nem most, nem e vita keretében kell talán megválaszolnunk, de a következtetéseket mindenki talán saját maga levonhatja. Ennyit tehát arról a kérdésről, ami az ellenzéki felszólalások egyik fő vonulata volt, a szigorítások ügye. Avarkeszi képviselő úr képviselőtársát idézte - ami elég szokat lan itt a Házban , és egy Csemegi Károlyt kért számon rajtunk. Csemegi Károlyokat ezerévente egyszer ad az Úr egy népnek. Mi a múlt században kaptunk egyet. Reméljük, hogy már közöttünk van, már megszületett az új Csemegi; na nem itt, ebben a teremben, de valahol már készül, és majd a segítségünkre lesz, az utódainknak is segítségére lesz a büntető jogalkotás területén. Amit a bűnszervezettel kapcsolatban mondott, a bűnszervezet keretében, illetve tagjakénti elkövetés tekintetében, azzal sajnos nem tudok e gyetérteni, hiszen a bűnszervezetben való részvétel elég képlékeny és nehezen körülhatárolható forma, és ennek sajnos ilyennek is kell maradnia. A hierarchizáltság, a munkamegosztás bonyolítja ezt a fogalmat, ezért nem lehet a jelenleg meglévő definíciót a lkalmazni, és ezért kell újat alkotni. A bűnszervezet keretében történő elkövetésen, amint az kiderül a javaslat 19. §ához fűzött indokolásból - a 20. oldal (5)(6) bekezdése , a következőt értjük: a bűncselekmény tettesként, társtettesként, felbujtóként , bűnsegédként való elkövetéséhez kapcsolódik, és átfogja a
