Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1542 magyar polgárok elvárásait tükröz ő intézkedésekkel arra törekszik, hogy minél átláthatóbb, számonkérhetőbb legyen mind a gazdasági, mind az állami, mind pedig a közvéleményformáló tényezők működése." A kormány tehát a korrupciót megkönnyítő körülmények között kizárólag a korábbi időszako k visszaéléseiről beszél. Kísértetiesen hasonlít az úgynevezett szocialista jogtudomány azon tanára, mely szerint a szocializmusban a bűnözés legfőbb okai a kapitalista múlt csökevényeiben keresendők. A saját jól vagy rosszul felfogott szempontjaikból talá n érthető, hogy meg sem próbálták az elmúlt három és fél év jelenségeit, visszaéléseit górcső alá helyezni. Akkor ugyanis szólni kellett volna a pályáztatás nélküli autópályaépítésről, a Fidesz közeli cégekről, a kisgazda tárcák botrányairól, az igazságsz olgáltatás elleni sokfrontos harcról, az Orbánbányákról, az országimázsról, a kormányzati szintű korrupció megannyi jeléről. Ha viszont hiányos, pontatlan a diagnózis, a terápia sem lehet megfelelő. És bár az alkotmányügyi bizottság ülésén egy gondolat a szervezett bűnözés vonatkozásában hangzott el, nem árt felidézni a korrupció kapcsán sem. Dr. Györgyi Kálmán miniszteri biztos úr mondta a következő mondatot: "Természetesen az, hogy jogilag ráolvasással oldjuk meg a szervezett bűnözéssel kapcsolatos probl émákat, nem járható út." Azt már én teszem hozzá: ha nem nézünk szembe a valós problémákkal, ha a korrupciónak nem a gyökereit próbáljuk megsemmisíteni, akkor módosíthatjuk akár hetente a Btk.t, hozhatunk jó vagy rossz új szabályokat - a javaslatban egyéb ként találunk mindkettőre példát szép számmal , nem lépünk előre a korrupció elleni küzdelemben. Hasonló a helyzet a szervezett bűnözés kérdésében. Egy másik törvényjavaslat, a büntetőeljárásban részt vevők, az igazságszolgáltatást segítők védelmi program járól szóló javaslat általános vitájában dr. Gál Zoltán képviselőtársam elemezte az okokat és jellemezte a kormány magatartását. Többek közt a következőket mondta: "Úgy ítéljük meg, hogy a szervezett bűnözéssel összefüggésben is cáfolhatatlanul kimutatható a kormány torz, felületes és a valódi koncepciót nélkülöző politikája. Arról van szó, hogy az elmúlt három esztendőben más sem történt, mint hogy a szervezett bűnözéssel való fenyegetőzés jegyében a hatóságok pluszhatásköröket kaptak, ezek a hatáskörök, i lletőleg alkalmazásuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen, ködös jogi fogalmakra épített hatósági beavatkozások lehetőségei szélesedtek szinte korlátlanul. Ahogy a kormány politikájának más területén is tapasztalhattuk, egyegy ilyen akció után azonnal beindul a sikerpropaganda, és mindjárt elhangzanak az első győzelmi jelentések." A magam részéről azzal egészíteném ki Gál Zoltán szavait, hogy a másik eszköz, amit a kormány következetesen alkalmazni próbál a szervezett bűnözés és általában a bűncselekmények vis szaszorítása érdekében, az a büntetések állandó szigorítása. Azon természetesen nem lehet vitatkozni, hogy a legsúlyosabb, a társadalomra legveszélyesebb bűncselekmények elkövetőivel szemben a legsúlyosabb büntetéseket kell kiszabni. Ez azonban önmagában s zinte semmit nem old meg. És itt ismét Gál Zoltánt kell idéznem: "A bűnüldözés, a bűnözés és a szervezett bűnözés ellen igazán csak egyfajta eszközzel tud fellépni, nevezetesen azzal, hogy kockázatosabbá teszi a bűnözést. Csökkenteni, megváltoztatni bűnüld özési eszközökkel nem lehet. De hogy kockázatosabbá kell tenni a bűnözést, az egy rendkívül fontos eszköz. Ahhoz, hogy ez a szervezett bűnözés kockázatosabb legyen, eredményesebb és hatékonyabb bűnüldözés szükséges. Nem rendkívüli eszközökről van itt szó, egyszerűen a szükséges anyagi eszközök biztosításáról, a szükséges szakértelem biztosításáról és a szükséges erkölcsi tartásról a bűnüldözők részéről." Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat általános indokolása is szól arról, hogy viszonylag sűrűn k erült sor az elmúlt két évtizedben a Btk. módosítására, 57szer, tehát több mint évi két alkalommal. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban is egyet kell értenünk Györgyi Kálmánnal, aki a bizottsági ülésen a következőket mondta: "Van olyan felfogás, hogy ha valami t nem muszáj módosítani, akkor muszáj nem módosítani. Azt gondolom, hogy ez egy helyes felfogás." A legutóbbi jelentős módosítás 1999. március 1jén lépett hatályba. Közben megkezdődtek az átfogó revízió, egy új kódex megalkotásának előkészületi munkái. Fé lő azonban, hogy amint azt dr.
