Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 17 (232. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. AVARKESZI DEZSŐ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1543 Csiha Judit képviselő asszony az alkotmányügyi bizottság ülésén megfogalmazta, "ahhoz, hogy egy új Btk. megszülessen, egy új Csemegi Károlynak kellene születnie, hiszen az elmúlt tíz év története azt mutatja, hogy módosítjuk, módosítjuk, ebből következően egyre több tényállást fogalmazunk meg, egyre vastagabb lesz a kódex, egyre nagyobbak lesznek a belső aránytalanságai, és nem látszik valójában az a nagy elszánás, hogy az egészet próbáljuk úgy összerendezni, hogy egy egységes büntetőkódexunk legyen. Olvasva azokat a statisztikákat, amelyek azt vizsgálják, hogy az új tényállásokat a gyakorlat milyen sűrűséggel alkalmazza, az utóbbi tíz évben azt mutatják, különösen a 17. fejezet, de a szép nagyra duzzadt fejezetek tekintetében is, hogy a jogalkalmazás nem honorálja azt az erőfeszítést, amit az új tényállások kreálása jelent. Sokkal szívesebben nyúlnak a bíróságok és talán a szabálysértési hatóságok is a hagyományos, megszokott minősítésekhez, szemben azzal, amit a jogalkalmazó e l akar érni, tehát hogy azokat a speciális bűncselekményeket is megállapítsák a bíróságok, amelyek az élet új kihívásaira reagálnának. Tartok tőle, hogy az előterjesztés jelentős része is ugyanerre a sorsra fog jutni." (10.10) A magunk részéről természetes en jobban örülnénk annak, ha a Btk. toldozgatásafoldozgatása helyett már az új büntetőkódex tervezetéről vitatkozhatnánk, de elfogadjuk, hogy az átfogó revízió elvégzése hosszabb időt igényel. Elfogadjuk azt is, hogy bizonyos törvényalkotási feladatok, fő leg azok, amelyek a jogharmonizációs folyamatból erednek, szükségessé teszik a Btk. jelen módosítását. A javaslat elemei között vannak olyanok, amelyeket jónak tartunk, üdvözlünk. Mások feleslegesnek vagy ebben a formájukban elhibázottnak tűnnek, és van ol yan kérdés, amelynek szabályozását hiányoljuk a tervezetből. Frakciótársaim a későbbiekben részletesen szólnak majd az előterjesztés egyes megoldásairól. Én most csupán a legfontosabb kérdéseket kívánom érinteni. Számos helyen, először a 4. §ban használja a javaslat a bűnszervezet keretében elkövetés fogalmát. Nem egyértelmű, hogy a "keretében" fogalom pontosan mit takar, a büntetőjog rendszere ugyanis eddig nem használta ezt a kifejezést, és a tervezet sem tér ki annak értelmezésére. Talán helyesebb lenne a "bűnszervezet tagjaként" fogalmat használni. A 19. § ismét ki kívánja terjeszteni a közfeladatot ellátó személyek körét, ezúttal a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház lelkészére. A bizottság ülésén dr. Hack Péter képviselő úr hívta fel arra a figyelmet, hogy egy szakma, egy hivatás végzőinek büntetőjogi védelme és a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma között nincs semmi összefüggés. Gondoljunk csak a taxisok példájára. Nag y vita folyt legutóbb itt a parlamentben, hogy őket is ebbe a körbe vonjuke, ez megtörtént - azóta nőtt a sérelmükre elkövetett bűncselekmények száma. Érdekes gondolatokat indít az emberben a 24. §, mely büntetni rendeli többek közt azt, aki a választásra jogosultat megtévesztéssel befolyásolni törekszik. Gondoljunk csak a megelőző országgyűlési választási kampányban elhangzottakra, és - legyünk igazságosak - nemcsak a mai kormánypártok részéről. Bár ha a 400 százalékos béremelési ígéretek, a nagymértékű a dócsökkentés programja jut eszünkbe, nehéz megtartani objektivitásunkat. A vesztegetés új szabályozása számos problémát vet fel. Így különösen a 43. §ban meghatározott büntethetetlenségi ok, valamint a 44. §ban szabályozott feljelenté s elmulasztása kapcsán folyt sok vita az elmúlt hetekben. Az előbbi a provokációk lehetőségét növeli, és nem biztos, hogy ez a cél, amit el kellene érnünk. Különösen érdekes az, hogy az a hivatalos személy, aki maga kiköveteli az előnyt, utána a jelenlegi javaslat szerint szabadulhat a büntetés alól, ha ő maga tárja fel ezt a cselekedetét. Az utóbbi pedig kényes választás elé állítja a hivatalos személyeket. Ha ugyanis valakit négyszemközt megkísérelnek megvesztegetni - és a korrupciós ügyekben ez a jellemz ő , a legbecsületesebb köztisztviselő is két rossz közül választhat: nem jelenti fel az illetőt és ezzel bűncselekményt követ el, vagy feljelenti, de nem tudja bizonyítani a vesztegetést, és esetleg hamis vád gyanújába kerülhet.
