Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. október 16 (231. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1519 A válaszhoz ezúttal három motívumot, három alaptételt választottam: 1. a parlament demokráciáját, 2. a parlament gondolkodásmódját, 3. a parlament stílusát. Mindegyik ről csak érintőlegesen szólhatok, azzal a megjegyzéssel, hogy sem nevet, sem pártot nem nevezek meg, de minden jegyzőkönyvi tényeken alapul, így minden mondat pontos bibliográfiai adatokkal rendelkezik. Első tételünk a parlament demokráciájáról szól. Hogy mi a demokrácia, az szótárból meg nem tudható, mert azok még a rendszerváltozást megelőző években készültek, s csak jelzős demokráciát - népi demokráciát, polgári demokráciát és szocialista demokráciát - ismernek. Közülük ma egyik sem használható. Így Bibó Istvánra hivatkozom, aki azt mondta, demokrácia az, ahol nem kell félni. A jelen parlament ebben az értelemben a legdemokratikusabb parlament. Itt senki sem félt semmitől és senkitől. Ennek legékesebb bizonyítéka a miniszterelnökhöz való viszony. Nem volt még parlament és nem volt még miniszterelnök, ahol és akivel szemben ennyi gúny, szatíra, vád, támadás hangzott volna el. Jóllehet a felkészülés során ezt idézetek tömegével lehetett alátámasztani, itt mindezek felsorolására nincs idő. Csak néhány minősít ésre utalok: a miniszterelnök despota, hazudik, családja bányabirodalmat épít, ő csak a rá szavazó 2 millió polgár, s ugyanakkor az egész Kárpátmedence miniszterelnöke, ő a folyamatosan hangsúlyozott "jelenlegi" miniszterelnök, a kádári struktúrákat olyan orbáni struktúrákkal bontja le, melyek újfent kádári struktúrákhoz fognak vezetni; ha felépül a Várban a Sándorpalota, természetesen hangsúlyozva, hogy az adófizetők pénzéből, akkor az lesz a Viktorpalota. Továbbá minden kérdésével mindenki a minisztere lnökhöz fordul, hangsúlyosan az ő válaszát fogadja el, s ha nincs ott, akkor - egészen irracionális módon - úgy tesznek, mintha ott lenne, közvetlen megszólítással hangsúlyozva jelenlétének hiányát. Vajon mi ez a nagy odafordulás? Személyi kultusz? Annak - míg a személy él és pozícióban van - a dicsőítés az alapkategóriája. Itt éppen az ellenkezőjéről van szó. Szinte a kezdetektől a kampány középpontjába állított idolról van szó, mellyel szembefordulva támadása, rombolása nagyon is lehetséges, abban a tudat ban és azzal a céllal, hogy az idol ledöntése az általa hordozott eszmerendszer megsemmisítését is jelenti. Lehetségese ilyen légkörben demokráciáról beszélni? Nem lehetséges, mert a demokráciának az az egyik jellemzője, hogy nem kell félni - mint ahogy i tt bizony senki nem fél , a másik alapjellemzője azonban az emberi méltóság legjobb lehetősége. Azaz a miniszterelnök sem vonható ki a polgár méltóságát megillető jellemzők alól, vagyis vádolható, de akkor bizonyítékokkal följelentendő és így tovább. A mi nden módon való sárba rántás, gúny, idolrombolás olcsó eszköz valaki lejáratásához, de aki ezt teszi, annak azzal is számolnia kell, hogy ez a társadalomra nézve is súlyos következményekkel jár, demoralizál, elzülleszt, méltatlan és alantas hangnemre inspi rál. Ez mindenkinek rossz, ki tudja, kin csattan majd az ostor. Összefoglalva, a parlament demokráciájának a lényege, hogy példát adjon abból a társadalmi közegből, ahol félnie senkinek nem kell, de mindenki - a műszaki segítőtől a miniszterelnökig - megka pja az ember méltóságának kijáró gesztusokat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy kíváne reagá lni a napirend utáni felszólalásra. (Dr. Boda Ilona: Nem kívánok.) Nem kíván államtitkár asszony reagálni. Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Géczi József Alajos képviselő úr, a Magyar Szocialista Pártbó l, ugyancsak jelentkezett napirend utáni felszólalásra, de feltételezem - tekintettel arra, hogy képviselő úr nincs jelen az ülésteremben , hogy nem kívánja azt most elmondani.
