Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
150 Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Lezsák Sándornak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak; őt Kapronczi Mihály úr, a MIÉP képviselője követi. LEZSÁK SÁNDOR , az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Egy nagy terjedelmű, 286 törvényszakaszt és 6 mellékl etet felölelő törvényjavaslat vitáját kezdte meg az Országgyűlés. Sokakban felvetődhet a kérdés, miért van szükség ilyen nagy horderejű törvényváltoztatásra a honvédelem területén, hiszen mindössze öt esztendővel ezelőtt lépett hatályba a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló '96. évi XLIII. törvény. Korábban, a kiegyezés és a második világháború közötti időszakban a Magyar Országgyűlés mintegy 15 éves időszakonként, ötször hozott átfogó törvényt a Magyar Honvédség sze mélyi állományának jogállásáról, az előmenetel rendszeréről, a katonai hivatás körülményeiről és feltételeiről. Ha számításba vesszük azt is, hogy a '96. évi törvényt időközben tíz esetben módosította az Országgyűlés, kézenfekvő a kérdés, hogy miért nem fo lytatható tovább az apró módosítások, a kisebb törvényváltoztatások politikája. Nagy előrelépés volt a már idézett '96. évi törvény, hiszen egy már elavult törvényerejű rendeletet váltott fel; meghatározta a jogállamban jellemző jogok és kötelességek egyen súlyát; vitás esetekben lehetővé tette a független bíróságok döntésének az igénybevételét. Nem a jelenleg is hatályos törvényt alkották meg rosszul, hanem a körülmények változtak meg olyan rohamosan és mértékben, hogy ismét időszerűvé vált a katonák jogáll ásának az újraszabályozása. Mindenekelőtt a rendszerváltás óta folyamatos haderőreform személyügyi következményei sürgetik ennek a törvénynek a meghozatalát. Összességében a nyolcvanas évek közepétől számítva 150 ezer főről 42 ezer főre csökkent a haderő, amelynek végső létszáma a reformintézkedések folytán az idén már, úgy tudom, 35 ezer fő lesz. Az átszervezések az elmúlt nyolc évben a hadsereg hivatásos állományának kétharmadát érintették. Ismereteink szerint csupán az elmúlt másfél évben 3 dandárt, 11 e zredet, 8 zászlóaljat, 3 századot és 4 tisztképző iskolát kellett megszüntetni. A tiszti, tiszthelyettesi létszám 3 ezerrel csökkent, emellett 1200 hivatásost rendelkezési állományba helyeztek. Pályát módosított 1300 tiszt és 1600 tiszthelyettes. A terület i áthelyezések 40 százalékban érintették a tiszteket, 1112 százalékban a tiszthelyetteseket. A seregen belül szakmaváltásra kényszerült a csapattisztek 35 százaléka, a tiszthelyettesek 23 százaléka. Más településre helyezték a hivatásosok közel 30 százalé kát. Kényszerből legalább egy alkalommal beosztást váltott a tisztek 72 százaléka, a tiszthelyettesek 60 százaléka, és ez a stressz sajnos ritkán járt együtt a magasabb beosztásba helyezéssel. Nagyon várják már ezek a honvédek a helyzetük stabilizálását és előmenetelük, létbiztonságuk garantálását. Humánpolitikai megfontolásokból is nagyon időszerű ennek a törvénynek az elfogadása. Az emberi tényezők mellett természetesen döntő fordulatot jelentett Magyarország védelmi politikájá ban az, hogy országunk csatlakozott az északatlanti katonai szövetséghez. Mások a lehetőségeink és mások a kötelezettségeink egy katonai szövetség közös terheket és közös vezényletet vállaló tagjaként, s mások voltak a NATOtagság előtt. Ma a tagsággal eg yütt járó közös védelmi feladatokra, a béketámogató hadműveletekre és a nemzetközi megfigyelői feladatokra is ki kell terjednie a törvénynek, és ez az új helyzet is indokolja a jelenlegi törvény módosítását. A többi tagállam haderejével történő szorosabb k apcsolattartás révén egyértelműen kiderült az, hogy az elmúlt évtized állami költségvetéseinek a folyamatos elvonó, megtakarító jellegű intézkedései következményeként a hadsereg már felélte korábbi tartalékait, a haditechnika elöregedett, az ingatlanállomá ny lepusztult, a katonák élet- és munkakörülményei nagyon kedvezőtlenné váltak. Emiatt '99 nyarán a kormány határozatot hozott a Magyar Honvédség stratégiai felülvizsgálatáról, és felgyorsította a haderőreform végrehajtását. Ennek egyik elemeként a
