Országgyűlési napló - 2001. évi őszi ülésszak
2001. szeptember 4 (221. szám) - A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
151 sorkato nai szolgálat rövidesen 6 hónapra csökken, ami szintén törvénymódosítást igénylő új körülmény. A Magyar Demokrata Fórum egyetért a haderőreform jelenlegi folyamatával, de hiányolom a tervezett folyamatnak egy minden részletre kiterjedő kimunkálását. Miről van szó? A jelenlegi törvényjavaslat megismertet egy fontos mozaikkockát a jövőben várható honvédelmi politikából, de a jelen törvénytervezetből nem tudom azt, hogy ez a hivatásos és szerződéses állomány kiegészüle egy általunk is javasolt nemzetőrséggel, avagy nem. Elfogadom, hogy ebbe az országgyűlési ciklusba más fontos törvények tervezett vitái miatt már nem férne bele a nemzetőrségről szóló törvényjavaslat, de legalább deklarációk, utalások révén szükséges lett volna utalni erre ebben a törvényben. A nemzetőrség, eredeti nevén a nemzeti őrsereg, az 184849. évi forradalom és szabadságharc alatt alakult meg. A Batthyánykormány 1848 áprilisában úgy került hatalomra, hogy gyakorlatilag nem volt fegyveres ereje. Az áprilisi törvények között szereplő 22. t örvénycikk alapján szervezett nemzetőrség feladata elsősorban a belső rend fenntartása lett volna, honvédelmi szerepre csak később kényszerült. Kezdetben a mai polgári védelemhez hasonlított a leginkább; áldozatkész polgárok a testi épségüket és a szabadid ejüket feláldozva, lakóhelyük, majd megyéjük közbiztonsága érdekében meghatározott ideig, anyagi ellenszolgáltatás nélkül, szolgálatot vállaltak. Vezetőiket maguk választották, belső rendjüket, szabályaikat, öltözetüket és a szükséges fegyverzetet is maguk állapították meg. Később a felelős magyar kormányzat közreműködött a fegyverzet egységesítésében, és bizonyos követelményeket támasztott a tisztek kiválasztásában is. A korabeli nemzetőrség kialakulásában tetten érhető a francia és a svájci mintájú terüle tvédő helyi őrsereg példájának az átvétele. A haditechnika gyors fejlődése korszerűtlenné tette a polgári védelem szintjén álló nemzetőrséget. A korszerűbb és drágább fegyverek értelemszerűen szorosabb honvédségi fenntartást és ellenőrzést igényeltek. A má sodik világháború idején például a brit partokat védő angol nemzetőrség vagy itthon a stratégiai fontosságú üzemeket, raktárakat, közlekedési útvonalakat őrző magyar nemzetőrség a honvédség része volt. Tagjai katonai esküt tettek, katonai fegyelem és katon ai bíráskodás alatt álltak. Ezekben az években fejlesztették szinte reguláris hadsereg színvonalára a svájci vagy a svéd területvédő egységeket is. Az utóbb említett két ország honvédelmi alapelve az volt, hogy az ország függetlenségét, területi épségét ne m lehet kockára tenni azzal, hogy csupán egy hivatásos hadseregre bízzák a védekezést. Ha egy egész országot komoly veszély fenyeget, akkor ennek az elhárításában mindenkinek részt kell vennie. Kritikus helyzetben jobban visszatartja a támadót, ha egy egés z nép szervezett ellenállásával kell számolnia, mintha csak egy fizetett hadsereg ellenállását kellene leküzdenie. Itt kell megjegyezni, hogy ma a világ legerősebb hivatásos hadseregét fenntartó Amerikai Egyesült Államok honvédelmi doktrínája, alapelve is tartalmazza a modern fegyverekkel felszerelt területvédő egységek fenntartásának a szükségességét, és valamennyi államban őrködik a helyiek biztonságán a nemzeti gárda. A felsorolt példák azt igazolják, hogy a polgárőr szintű nemzetőrség gondolata már a mú lt század első felében elavult, és csak a honvédség szervezetébe betagolódó, hivatásos tisztek által irányított nemzetőrség képes megfelelni a mai kor követelményeinek. A jelenlegi törvényjavaslatban említett beosztások, rendfokozatok, kötelezettségek nem utalnak arra, hogy a honvédség készül egy ilyen feladatnak a majdani átvételére. Mert mire is kellene felkészülnünk? A legkorszerűbb haditechnika és a nehézfegyverek kezelése területén a haderőreform végére a professzionális haderő alkalmazása általánossá válik. Kétségtelen azonban, hogy az ország védelmi képességének fenntartása továbbra is szükségessé teszi a fiatal férfi lakosság jelentős részének a kiképzését, képzését. (11.20)
