Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Új bizottsági tag megválasztása - Az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egé... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
166 (22.20) Megfogalmazódnak benne olyan kitét elek, amelyekre szükség van az európai uniós csatlakozásunk érdekében; vannak benne olyan szabálypontok, amelyeket az Európai Unió nem követel meg tőlünk, és amelyek a mi buzgalmunk folytán jogsérelmet okoznak a betegellátásban részt vevő orvosoknak, a haz ai gyógyszerészeknek, és úgy gondoljuk, ennek eredményeképpen nem szolgálják a betegek érdekeit. Vannak ebben a törvényjavaslatban olyan javaslati pontok, amelyeknek semmi közük nincs az európai jogharmonizációs követelményekhez, és amelyek semmi más módon nem kapcsolódnak ehhez a javaslati csomaghoz, mint hogy a kormány a tavaszi ülésszak vége előtt egy gesztust akar tenni akár a választóiknak, akár a szavazóbázisuknak. Ezekről a törvényjavaslatokról szeretnék beszélni, és ha lehet, ezeket a kritikákat sze retném - némiképpen a vezérszónokhoz hasonlóan - ebben a vitában még hangsúlyosabbá tenni. Azt gondolom, igen tisztelt miniszter úr, hogy követelményként megfogalmazódik ma Magyarországon a beteggel kapcsolatba lépő orvossal szemben az, hogy bírja azt a ny elvet, amelyen kommunikál a betegével, annak a nyelvismeretnek, abszolút a birtokában kell lennie. Ha ugyanis ebben a Házban az egészségügyhöz értők és betegként az orvoshoz fordulók ezt végiggondolják, világos, hogy az az orvos, aki nem tudja a betegét az egymással való kapcsolat felvétele és tartása kapcsán tökéletesen megértetni és őt magát is tökéletesen megérteni, az kockáztatja a beteget. Ha nem érti meg tökéletesen a panaszát, akár az anamnézis családi, pszichológiai, munkahelyi körülményeire vonatko zó utalásait, és ezeket az utalásokat nem tudja megfejteni, mert nincs birtokában a nyelvnek, amelyet a betege használ, akkor nem fogja megérteni talán a betegsége lényegét sem. Az is lehet, hogy a beteg, akit az egészségügyi törvényben felhatalmaztunk azz al, hogy minden ismeret és felvilágosítás birtokában adja meg tájékozott beleegyezését az adott orvosi kezeléshez, beavatkozáshoz vagy diagnosztikus eljáráshoz, csak akkor fogja megérteni, hogy mit várnak tőle és egyébként mihez adja a beleegyezését, ha az orvos és e között a beteg között legalább ebből a szempontból tökéletes a kapcsolat. Ezért az az engedmény, hogy a honosítás során a szakmai ismereteket az adott, nem magyar anyanyelvű pályázó a saját nyelvén teheti le, és csak általános magyar nyelvű ism eretekkel kell rendelkeznie, úgy gondolom, nem egy szükséges európai jogharmonizációs engedmény, hanem egy olyan gesztus, amelyet sem a magyar orvosok, sem a magyar betegek miatt nem kell megtennünk. Ugyanilyen fölösleges indítványnak tartjuk és tartom én magam is ebben a törvényjavaslatban, hogy attól a gyógyszerésztől, aki külföldön szerzett ismereteket, és a magyar közforgalmú gyógyszertárakban fog dolgozni - már szakgyógyszerész se kell hogy legyen majd a jövőben , ne követelhessünk meg a gyógyszertári gyakorlat előtt magyarországi gyógyszertárban eltöltött meghatározott időt, amelynek közvetlenül kell a gyakorlatot megelőznie, mielőtt ő ebben a gyógyszertárban felléphetne mint a jelenlegi személyi joggal rendelkező gyógyszerész. Nem kell hangsúlyoznom, hogy miközben ma azt mondjuk, "kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét", a betegek túlnyomó többsége ezt az utóbbi intelmet is komolyan veszi, és megkérdezi a gyógyszerészét. Az a gyógyszerész, amelyik nem bírja az összes ismeretet (Az elnök a csen gő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amellyel a beteg rendelkezésére kell állnia, úgy gondolom, kockáztatni fogja a beteget. Ezek azok az indítványok... Tudom, elnök asszony, hogy az időm formailag lejá rt, azonban tisztelettel kérem, számítsa be azt az időt, amikor nem tudtam a hozzászólásomat elkezdeni azért, mert az én igen tisztelt képviselőtársaim ebben megakadályoztak. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Természetesen, képviselő asszony, önnek lehetőséget bi ztosítok erre még két percben. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) :
