Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Mentelmi ügyek: - DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZABADI BÉLA (független):
151 A vizsgálatok visszás körülményei, rosszhiszemű légköre, a törvényestől eltérő ügymenete, a kétséges és pontatlan tényállás, a csúsztatások, a félreértések, sőt félremagyarázások az általános gyakorlatnak megfelelő mechanikus döntést nem engedik meg. Amennyiben sor kerülne mentelmi jogom felfüggesztésére, azzal nem az igazság vagy a tisztázás számára szolgáltatnának valamilyen lehetőséget, han em a kiszolgáltatottságom, ami egy relatíve biztonságos helyzetben is szinte elviselhetetlen volt, még tovább nőne. Erről kívánom önöket - és nemcsak az én sorsom miatt, hanem azért is, hogy mások számára a hasonló meghurcoltatás elkerülhető legyen - fonto s döntésük előtt tájékoztatni. Mindenekelőtt arról kell szólnom, hogyan jutott el az ügy idáig, és egyáltalán miért lett ügy. Politikai államtitkári tevékenységemet legfelsőbb helyen is jól ismerték, és éveken át igen kedvezően értékelték. Ennek ellenére 2 001. február 14ei távozásom után különböző problémákról kezdtek el beszélni. Ezekről a problémákról partnerként soha meg nem hallgattak, pedig ez a tényállás megállapítása céljából is logikus lépés lett volna. Ráadásul szinte azonnal bűnösnek kiáltottak k i, ami a már négy hónapja zajló kampány állandó, naponkénti állítása lett. A furcsa, manipulatív eljárásban kiszolgáltatott helyzetbe kerültem, érdemi lehetőségem a védekezésre nem volt. Boros Imre ideiglenes miniszter, nyilvánvalóan politikai indíttatásbó l, rögtön vizsgálatokat rendelt el, de nem úgy általában, hanem kizárólag az én személyemre koncentrálva. A vizsgálat úgy indult, hogy Boros úr felszólította a vezetőket: ha valaki bármilyen terhelőt tud Szabadi Béláról, név nélkül, lezárt borítékban jutta ssa el hozzá. Bizottság elé citáltatott, ahol volt beosztottjaim kérdeztek volna ki korábbi munkámról, egy főosztályvezető vezetésével, holott neki tudnia kellett, hogy a miniszterek és államtitkárok jogállásáról szóló törvény értelmében ő ilyen bizottságo t még tekintélyes tagokból sem hozhatott volna létre. Ez a miniszterelnök kizárólagos kompetenciája. A három tagú bizottság egyik tagja sem lehet egyébként alacsonyabb rangú a politikai államtitkárénál. Valamilyen mögöttes szándékból azokat a kérdéseket, a melyekre választ várt, nem volt hajlandó írásban közölni. Erre vonatkozó kérésemet az én személyiségi jogaimra való hivatkozással utasította el, nehogy, úgymond, rám nézve előnytelen információk kerüljenek a sajtóba, miközben folyamatos volt - és ma is az - a kiszivárogtatás. Nem fogadott, de később azt kérte számon rajtam, hogy miért nem adtam át neki a munkakörömet, holott neki miniszterként nyilván nem a politikai államtitkár munkakörét kellett volna átvennie, hanem az előző miniszterét, ami nem történt meg, de ezzel nem törődött. Azt hangoztatta, hogy csodálkozna, ha egy ekkora minisztériumban nem találna legalább egykét büntetőügyet, majd amikor állásfoglalásra bírták, ellenem névre szóló feljelentéseket tett. Minden, ami történt, egyértelműen prekonce pcióra utal. A névre szóló feljelentést az ügyészség ismeretlen tettes ellenire változtatta. Ennek ellenére a nyomozó hatóság tanúként egyszer sem hallgatott meg. Eleve történő elítélésemet más is bizonyítja. A legfőbb ügyésznek a mentelmi jogom felfüggesz tésére vonatkozó indítványa után, az ártatlanság vélelme ellenére, kizártak a frakcióból. Szentgyörgyvölgyi Péter fegyelmi biztosként Boros Imrét jelölte ki, aki hangoztatta, hogy részleteket nem mond, de az biztos, hogy szerinte nem tudom majd megvédeni m agam. (21.10) Jogvégzett frakcióvezetőm a kizárás indokaként a közvélemény számára különösen ellenszenves korrupcióra hivatkozott, sőt a kizárásom utáni független státusom ellenére állandóan erre hivatkozik, holott neki tudnia kell, hogy a hűtlen kezelés n em azonosítható a korrupcióval. Ez utóbbi a közélet tisztasága elleni bűncselekmény vagy vesztegetés, vagy befolyással való üzérkedés. A gyanúsítás Boros Imre óta abból indul ki, hogy politikai államtitkárhoz szokatlan feladatokkal bízott meg a miniszterem , és ezzel állítólagos jogsértésekhez nyújtott volna lehetőséget. 1998ban a kormány, az általam szakértői szinten vezetett koalíciós tárgyalások eredményeként, kibővítette a Földművelésügyi Minisztérium hatókörét. Az ország legnagyobb minisztériuma jött l étre, amely a
