Országgyűlési napló - 2001. évi nyári rendkívüli ülésszak
2001. június 19 (217. szám) - Miniszteri eskü - Napirenden kívüli felszólalók: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
13 A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Megadom a szót a miniszterelnök úrnak. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök : Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban azért folyamodtam az elnök úrhoz azzal a kéréssel, hogy ma itt fölszólalhassak, mert az elmúlt héten jelentős külpolitikai események történtek, amelyek hazánkat és közös jövőnket egyaránt érintik. Ha megengedik, az idő szűkére való tekintettel a mögöttünk hagyott hét egyik legfontosabb eseményéről, de csak második legfontosabb eseményéről - ha egyáltalán lehet ilyen sorrendet fölállítani , a Brüsszelben tartott NATOcsúcsról most külön nem szólnék, hanem a rendelkezésünkre álló időt és erőt inkább az európai uniós csatlakozással összefüggő események köré csoportosítom. Bizonyára önök is tudják, hogy az Európai Unión belül váltakozva, félévente adva át egymásnak a stafétabotot, a t agállamok látják el az elnöklés feladatát. Most ért véget a svéd elnökség, és ezt a svéd elnökséget zárta le a göteborgi csúcstalálkozó. Elöljáróban hadd mondjam el önöknek azt, hogy ennek az elnökségnek a végére a megtárgyalandó 31 fejezetből, az átveendő európai uniós joganyag 31 fejezetéből 22 fejezetet sikeresen lezártunk. Ennek a jelentőségét akkor tudjuk pontosan megérteni, ha fölidézzük, hogy egyegy fejezet lezárása egyúttal azt is jelenti, hogy a fejezetet lezáró felek, tehát Magyarország és az Eur ópai Unió egyként úgy gondolja, hogy az adott ország, ez esetben hazánk az adott fejezet területét illetően készen áll a csatlakozásra, tehát akár tagja is lehetne az Uniónak, föltéve, ha a csatlakozásig a fejezetekről szóló tárgyalási jegyzőkönyvekben vál lalt feladatokat még elvégzi. Vagyis azt tudom mondani önöknek, hogy ha Magyarországot 31 szeletre vágnánk, akkor Magyarország 31 szeletéből 22ről azt mondhatnánk, hogy készen áll arra, alkalmas arra, hogy az Európai Unió tagjává váljon. (Zaj az MSZP és a z SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Viszont ha kettőre vágjuk, az egyik fele nem alkalmas!) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök is emlékezhetnek arra, hogy amikor a francia elnökség véget ért az elmúlt esztendő végé n, akkor a nizzai csúcstalálkozón az Unió elfogadott egy tárgyalási menetrendet. Bizonyára emlékeznek az akkori vitákra is: nemcsak Magyarországon, szerte Európában erőteljes vitákat hallhattunk afelől, hogy vajon a francia elnökség végén elfogadott, a csa tlakozó országok számára megajánlott tárgyalási menetrend nem túl ambiciózuse, tartható lesze egyáltalán. Ezek a kétségek az elmúlt fél évben végigkísérték az egész Európai Uniót, és a legutolsó pillanatig kétséges volt, hogy lesze akár csak egyetlen ol yan ország is, amely képes lesz arra, hogy a tárgyalási menetrend első félévre eltervezett lépéseit megtegye. Azt tudom önöknek mondani, hogy Magyarország egy ilyen ország, Magyarország képes volt arra, bebizonyítva ezzel saját magának, az Uniónak, de azt gondolom, talán az egész világnak, hogy az a kibővítési menetrend, amelyet az Unió Nizzában a francia elnökség végén elfogadott, reális, tartható és valóban iránytűül szolgálhat az előttünk álló másfél esztendőben is. (9.20) Természetesen ahhoz, hogy Magya rország tarthassa a tárgyalási menetrendet, néhány előfeltételnek teljesülnie kellett. Nem csupán arról van szó, hogy jól, ügyesen tárgyalte a mindenkori magyar tárgyaló delegáció. Ahhoz, hogy 31 fejezetből 22t lezárhassunk, egy ország részéről lényegese n többre, nagyobb dolgokra van szükség. Elsősorban is arra, hogy az adott ország gazdasági teljesítménye megfelelő alapot biztosítson a tárgyalásokhoz. Nehéz elgondolni, hogy egy gazdaságilag egyre inkább lemaradó állam képes lenne a feszített tárgyalási m enetrendet tartani, és jóváhagyást kapni fejezetek lezárásához a másik tárgyaló féltől. Az, hogy a magyar gazdaság jó irányba halad, sikeresen teljesít, versenyképességét nap mint nap bizonyítja az egész világ előtt, fontos előfeltétele volt a lezárt fejez eteknek. Hasonlóképpen fontos előfeltétel volt az is, hogy a Magyar Országgyűlés képes legyen felgyorsítani az Európai Unió joganyagának átültetését a magyar jogrendszerbe, ahogy szokás mondani: a jogharmonizációt. Engedjék meg, hogy azt mondjam önöknek, s zerintem a magyar parlament szép munkát végzett a mögöttünk hagyott másfél esztendőben, és bebizonyította az
