Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
871 egymást sértegetjük, ez a demokratikus Házszab ály lehetőséget ad erre, csak sajnos utána megint az általános vita szabályai szerint zajlik a vita. Én viszont egyet tudok mondani: a demokrácia mindig jobb, mint a diktaktúra, mert csak ez a kettő lehet, viszont itt egyedül egy kulcsszó van, az önmérsékl et. Én most önöket megkérem arra, mivel pont másfél órája tart az első vitaszakasz, én, kérem, önök iránt nagyon lojális voltam; igaz, hogy egy ember legyen lojális mindenkivel szemben, mindenkinek előre köszönjön, ezt is tettem eddig is, és ezután is ezt fogom tenni, én mindig lojális voltam. De saját magunk, és azt hiszem, azért a parlament, az Országgyűlés tekintélyét is kicsit nyirbáljuk még jobban, ha az általános vita szabályait alkalmazzuk, mert egy enyhe sértő szó fogja adni a reakciót. Egy akció - egy reakció: megint így fog menni tovább. (Derültség.) Azt mondom, hogy tényleg csak az önmérséklet segíthetne mindkét oldalon most a képviselőknek. Megint többen jelentkeztek kétpercesre. Én nagyon szeretném, ha azok, akik benyomták a kétpercest, elmondan ák, utána viszont térjünk át a második vitaszakaszra. Én azt hiszem, kimerítettük már az első vitaszakaszt. Két percre megadom a szót Bársony András képviselő úrnak. BÁRSONY ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Igaz való ban, hogy nagyon nehéz ilyen késői órában vitatkozni. Úgy gondolom... (Közbeszólások az MSZP soraiban: Szám!) 161. (Derültség az MSZP soraiban.) Úgy gondolom, hogy az az időkijelölés, amelyet a Ház vezetése erre a vitára kijelölt, méltatlan; de a 161es... Tisztelt Államtitkár Úr! Ön négy felszólalásán keresztül, ha jól emlékszem, azt próbálta nekünk bebizonyítani, hogy a törvény minden garanciát megad arra, hogy egyenlő bérezés legyen, még akkor is, ha kölcsönbe vett és egyébként állandóan foglalkoztatott munkaerő van. Az utolsó felszólalásban viszont azt mondta, hogy ha ez nem is áll így vagy nem egészen jó, akkor tessék kollektív szerződést kötni, majd az megadja. Kérem tisztelettel, ott, ahol a törvény elégséges garanciát ad, nem kell kollektív szerződés ben rögzíteni azokat a tételeket, amelyek a munka törvénykönyvéből egyébként egyértelműen kikövetkeztethetők! Az ön legutóbbi hozzászólása pontosan azt húzta alá, amit mi ennek a módosító javaslatnak a beadásakor figyelembe vettünk, hogy nincs ilyen garanc iája a törvénynek arra, hogy az egyenlő munkahelyen, egyenlő munkakörben foglalkoztatottak egyenlő bért kapjanak. Valóban nincs ilyen benne. Ön azt mondta, hogy kössünk rá kollektív szerződést; én azt gondolom, ez a vélemény önmagában beismerése annak, hog y ez a garancia nincs benne sem az eredetiben, sem a módosított törvényjavaslatban, ezért kérjük, hogy fogadják el a javaslatunkat. Ha ön továbbra is a kollektív szerződés mellett érvel, akkor azt kell mondanom, bővítendő valamennyiünk kollektívszerződésk ötési ismereteit, hogy mindannyiunknak azzal kell tisztában lenni, hogy kollektív szerződésben csak olyat kell rögzíteni, amit a törvény egyébként nem rendez el. Ez egy alapkérdés, és ezt a kérdést, itt valóban ebben egyetértek önnel, nem rendezi el a törv ény. Mi ezt szeretnénk, és nem a kollektív szerződéses rögzítést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz. BABÁK MIHÁLY (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Há z! Tisztelt Képviselőtársaim! Tényleg messziről indult a 161. ajánlási pontnak a vitája, ugyanis arról volt szó, hogy egyáltalán vane ilyen, és működike. De higgyék el, hogy működik, és a jövő azt fogja hozni, hogy ha a munkaadóknak, helyesebben a foglal koztatóknak szükségük van munkaerőre, akkor kölcsönvesznek a csúcsok levezénylésére munkaerőt.
