Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SÁNDOR LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
870 egyszer vele szemben Lezsák Sándorra fogok hivatkozni, de hát ez a történelmi pillanat is elkövetkezett, mutatván, hogy nemcsak m i vettük észre ezt a hiányosságát a törvénynek, hanem a két kormánypárti képviselő, Ékes József és Lezsák Sándor is. Ők is azt javasolják, hogy az azonos munka végzése esetén garanciát kell biztosítani arra a munkabér szempontjából, hogy ne történjék hátrá nyos megkülönböztetés. Ezek szerint tehát nemcsak a szocialista frakcióban önnel szemben ülő, a szakszervezetekhez begyöpösödötten hűen maradt képviselők akadtak fel ezen, hanem kormánypárti képviselők is úgy látják, hogy ez a jelenlegi módosítása a munka törvénykönyvének nem biztosít kellő garanciát a kölcsönvevés tekintetében. Különben valószínűleg Lezsák Sándor és Ékes József úr nem adták volna be ezt a módosítást, amit egyébként önök ugyanúgy elutasítottak, mint a mi módosítóinkat. Azt az egyet kétségkí vül el kell ismerni, hogy nem kizárólag az MSZPvel szemben elutasítóak, hanem minden olyan javaslattal, amely a munkavállalók védelmét szolgálja, még ha kormánypárti oldalról is jön. A másik pedig, hogy most hirtelen erős szakszervezeteket követelnek, ame lyek a kollektív szerződéseket majd mindenütt betartják és betartatják. Három év alatt elég sok törvényt hozhattak volna, illetve sok törvényt nem kellet volna meghozni ahhoz, hogy legyenek ma Magyarországon erős szakszervezetek, hogy a kollektív szerződés az egész országban érvényesüljön. Sajnos, nem ez a helyzet az önök hibájából, mulasztásából és rossz politikájából, úgyhogy jelenleg úgy gondoljuk, hogy az erős szakszervezetek megvalósulása is cél, de jelenleg a munka törvénykönyvének az is a feladata, h ogy a munkavállalók érdekeit képviselje, ezt követelik egyébként az európai megállapodások is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) (21.40) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Sándor László képviselő úrnak, MSZP. DR. SÁNDOR L ÁSZLÓ (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, hogy a vita jelenlegi szakaszában kell mondani egy kulcsszámot: 161 - és akkor onnantól kezdve mindenki azt mond, amit akar. (Derültség az MSZP soraiban.) Államtitkár úr, ön azt mondta el néhány felszólal ással ezelőtt, hogy igen nagy zavart tapasztal az érvelésben. Nos, az ön felszólalásai után a zavar nem lett kisebb; lehet, hogy a sok súgó okozott valami zavart, de az a meggyőződésem, hogy egyelőre nem érveket hallottunk, hanem indulatokat, hogy hogyan k ell ezt a dolgot megoldani. Nos, itt most, jelen pillanatban egy törvényről beszélünk, és nem arról, hogy a törvény keretei között majd kinek mit kell csinálni, hanem arról szól jelen pillanatban a felvetésünk, hogy egy Magyarországon kialakulatlan munkaer őpiacon egy vadonatúj intézmény bevezetése természetesen csak olyan garanciákkal képzelhető el, amely az érintetteknek - lehet, hogy ez önnek például nagyon idegen, de az érintetteknek - jelent garanciát, és nem az alkalmazóknak jelent garanciát. Nos, én a zt gondolom, hogy ebben a helyzetben igenis nagy fontossága van annak, nagyon nagy fontossága van annak, hogy kikövezzük garanciákkal ezt a foglalkoztatást, és erre nem válasz az, hogy majd oldják meg az ott dolgozó emberek. Egyébként, ha az államtitkár úr nak például a kollektív szerződési alapismereteit lehetne egy picit fejleszteni, akkor a kölcsönzött munkavállaló esetében a kölcsönadó szakszervezetnek van mindenekelőtt kollektívszerződéskötési joga. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Gyim óthy Géza) : Na, ez az, amit most utóbb tetszett mondani, képviselő úr; tehát valóban, mondunk egy ajánlási számot, 159, 161 - természetesen ez a részletes vita egyik fő feltétele. Utána viszont, amikor finoman
