Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 6 (191. szám) - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. évi törvény, valamint az ezzel összefüggő törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - FARKAS IMRE (MSZP):
854 ELNÖ K (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP. FARKAS IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 156. és a 174. ajánlási pontokhoz szeretnék hozzászólni. Mind a kettő a munkaerőkölcsönzés témakörével foglalkozik. Összességéb en úgy ítéljük meg, hogy fontos a munkaerőkölcsönzés szabályozása, de azzal nyilvánvalóan nem lehet egyetérteni, hogy mintegy megkettőzik a munka törvénykönyvét ebben a tekintetben. Olyan helyzetet teremtenek, ami majd oda fog vezetni, hogy a munkáltatók többsége élni fog, már csak formai szempontból is, a munkaerőkölcsönzéssel. Mind a két módosító javaslat, amit benyújtottam Jauernik képviselőtársammal, arra irányul, hogy a kormányzatnak néhány tekintetben át kellene gondolnia, ezzel együtt is, hogy mily en szűkítésekre van ezen a téren szükség. Az egyik javaslat, a 156., konkrétan azzal foglalkozik, hogy kölcsönbeadóként a kormány elképzelései szerint csak belföldi székhelyű gazdasági társaság szerepelhet. Mi azt a javaslatot tettük, hogy ebben az esetben nem kellene diszkriminálni az egyéni vállalkozókat. Lehetővé kellene tenni a számukra is ezt a lehetőséget, amennyiben megfelelnek az itt támasztandó, a kormány szándékai szerint szigorú feltételeknek. Ha elolvassuk a törvényjavaslatnál a kormány indoklás át, amelyikből ki lehet következtetni, hogy majd milyen szigorú szankciókat fognak itt életbe léptetni, akkor abban az szerepel, hogy különböző nyilvántartásoknak kell megfelelniük ezeknek a belföldi székhelyű társaságoknak, és valamiféle vagyoni biztosíté k meglétét is meg fogja követelni a kormányzat ebben az esetben. Ezzel összességében egyet is lehet érteni, hiszen a törvényhozás során már több esetben volt ilyen vagyoni biztosíték, a kaució kikötése, hogy valaki ne kezdhesse el a tevékenységet, és ne ol y módon csinálja meg, amivel később majd nem tud elszámolni, vagy nem tud egy kártérítéshez fedezetet biztosítani. Ez önmagában helyes, de ha ez így van, akkor azt nem tudjuk megérteni, hogy miért nem lehet ebben a körben az egyéni vállalkozó is. Mert ha a kormány elő fogja írni ezt a vagyoni biztosítékot, az jelentős összegű lesz, s amennyiben megfelel ennek a feltételnek az egyéni vállalkozó, akkor miért ne lehetne benne ő is. Illetve ha szabálytalanságot követ el, mint ahogy természetesen azt egy belföld i székhelyű gazdasági társaság is megteheti, akkor ez a kaució fedezetet fog biztosítani arra, hogy helytálljon abban az esetben, ha ő nem végzi megfelelően a tevékenységét. Ugyanennek a módosító javaslatnak a kapcsán van még egy apró észrevételünk, amelyi k arra irányul, hogy úgy gondoljuk, a munkaügyi központnak a kölcsönbeadót kölcsönbeadóként kell nyilvántartásba vennie. Gondolom, mindannyiunk előtt ismert, hogy egy területen, amelyen a munkaügyi központ működik, a vállalkozókat nagyon sok esetben nyilvá ntartásba vehetik. Nyilvántartásba vehetik például olyan gazdálkodó szervként, amely munkaerőt foglalkoztat. Úgy gondoljuk, itt nem erről van szó, hogy a munkaügyi központnál általánosan vagy bármilyen szempont szerint legyen nyilvántartásba véve ez a gazd álkodó, gazdasági társaság vagy szerintünk egyéni vállalkozó, hanem kölcsönbeadóként kell az ő nyilvántartásbavételüket megoldani. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket az észrevételeinket támogassák. Véleményem szerint az egyéni vállalkozóknak ebbe a körbe való beemelése nem jelent különösebben nagy kockázatot, amennyiben a kormányzat betartja azokat a lépéseket, amelyeket az indoklásban is megfogalmazott. A másik javaslat, amiről szólni szeretnék, a 174. ajánlási pontban szerepel. Ez is a munkaerők ölcsönzéssel kapcsolatos, méghozzá a munkaerőkölcsönzés ellenőrzésével függ össze. Úgy gondolom, az eddigi gyakorlat is bebizonyította, és nyilvánvalóan a munka törvénykönyve ilyen jellegű módosítása sem fogja azt szükségtelenné tenni, hogy ezen a terület en fokozott ellenőrzésre van szükség. (20.40)
