Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A mezőgazdasági termelőket sújtó rendkívüli aszálykár kárenyhítési lehetőségeinek vizsgálatáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. NÉMETH IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS SÁNDOR (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
685 oroszlánként kívánt küzdeni az agrárium támogatásáért, azt mondta, hogy feladja érte a bársonyszékét is, és hátulról fog beszélni. Most meghatottan látom, hogy nincs a székében, de hátul sincs. Tehát nem nagy on foglalkozik azzal az előterjesztéssel, amelyet a kisgazda képviselőtársai, a frakció tagjai benyújtottak. Ennek a tárgyalásnak is azt az ómenjét látjuk, hogy nem biztos, hogy valamiféle érdemi eredményt fog hozni. És hogy egyáltalán beszélhetü nk erről, ehhez kellett az ellenzék támogatása, segítettünk a kisgazda barátainknak abban, hogy a miniszterüknek, aki most megbízottként ül ebben a székben, ismételten fel tudják vetni ezt a problémát, ha már a korábbi miniszterükkel nem sikerült ezt leren dezni. Nos, Boros miniszter úr különböző javaslatokra kért bennünket, segítséget, támogatást a gondok megoldására. Azt hiszem, hogy ezek részben adottak, részben korábbi időszakból már ismertek, csak sajnos vagy nem kerültek megvalósításra, vagy meg lettek szüntetve. Miről is beszélek? A nem biztosítható károk vonatkozásában 1996tól működött egy alap az agrártámogatáson belül. Ezt az alapot úgy indítottuk el, hogy amennyi az állami támogatás, annyi termelői befizetést is kérünk, és ennek az alapnak a feltö ltése fokozatosan a mezőgazdasági ágazat szereplőivel közösen történik meg, és a kezelését az agrárérdekképviseleti szervezetek, valamint az Agrárkamara bevonásával képzeltük el. Sajnos, ez az alap 1998ra kimúlt, mert termelői befizetések nem nagyon jött ek, a mi pénzeinkre meg az igény nem érkezett meg, így az a Pénzügyminisztériumhoz került át 1998. január 1jétől. Ekkor működtettük azt a párhuzamos rendszert is, amelyet úgy hívtak, hogy önkéntes mezőgazdasági biztosítóegyesületek. Ezeknek a támogatása e gyébként 50 százalékos volt, tehát aki beszállt, annak a saját maga által vállalt biztosítási díj 50 százalékát átvállaltuk, épp azért, mert a nagy biztosítók hozambiztosítást nem kötöttek. Nem kötöttek, azt mondták, őket belvíz, aszály, muszáj nem érdekli , nincsenek benne. Ezek el is kezdtek szerveződni és erősödni, mígnem az elmúlt év novemberében ez az Országgyűlés elfogadott egy törvényt. Itt érveltünk, beszéltünk, könyörögtünk, hogy ne hozza meg ezt a törvényt a biztosítótársaságokra, amit meghoz, mert a multik érdekeit képviseli, illetve ne úgy hozza meg, ahogy meghozza, hagyjon helyet ezeknek az önkéntes biztosítótársaságoknak, mert a mezőgazdaság nem képes most egy ilyen tőkekoncentrációra, amit ez a törvény előír, részben mert nincs annyi jövedelmük , részben mert még gyengék, most indultak. Sajnos, a törvény a további önkéntes mezőgazdasági biztosítási egyesületeknek a jövőjét, illetve az újabb szerveződéseit gátolja, tehát ez nem fog menni. A költségvetés tárgyalása során erre az aszálykárra kitértü nk. Csatári József képviselőtársunk be is nyújtott ehhez módosítót. Innen is érkeztek egyébként, ellenzéki módosító indítványok is voltak. Nagyon sajnáljuk, hogy a költségvetésben ezek nem kerültek elfogadásra, bár ellenzéki támogatást kaptak. Megoszlott a vélemény az Országgyűlésben, tehát a költségvetésbe az erre rendelt tételek nem kerültek be. Nézhetnénk azt is, hogy a jelenleg rendelkezésünkre álló támogatási alapokat hogy lehet átcsoportosítani. Németh Imre úr utalt rá, valóban megoldható, erre kormán yzati felhatalmazás van, alapokon belüli cserével. Sőt, a minisztérium saját hatáskörében is megtehet ilyen lépéseket. Mi ezt is szóvá tettük, felhívtuk a figyelmet arra, hogy talán a költségcsökkentő támogatásokat differenciáltan kellene adni azon terület ek figyelembevételével, ahol az aszály ilyen hatalmas kárt okozott. Volt egy szervezet, amelynek az volt a dolga, hogy finanszírozza a termelést, illetve próbáljon olyan támogatást nyújtani a gazdáknak, amely áthidalja a periodikusan érkező bevételek közöt ti viszontagságos időszakokat. Ezt közraktárnak hívtuk. A közraktározási törvény meg is született, és egy százszázalékos állami tulajdonban lévő, kifejezetten a gabonára specializált közraktár céget is működtetünk, illetve még működik most is, bár az igazg ató asszony fel van függesztve. Ezt Concordiának hívják. Tehát a Concordián keresztül, ha esetleg hatékonyabban gazdálkodik és nem herdálja a pénzeket, akkor bizony komoly támogatást lehetett volna nyújtani az aszálykárt
