Országgyűlési napló - 2001. évi tavaszi ülésszak
2001. március 5 (190. szám) - A területfejlesztési támogatások és a decentralizáció elveiről, a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszeréről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - LAKATOS ANDRÁS, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
625 kezelésű előirányzatok és az elkülönített állami pénzalapok összehang olt felhasználását előíró 267/1997. számú kormányrendelet, illetve a támogatások összehangolásával foglalkozó 217/1998. számú kormányrendelet végrehajtása érdekében az érintett minisztériumok, változó hozzáállással ugyan, de nem sokat tettek. A hasonló cél ú fejlesztési források, illetve azok pályázati rendszerei sem formailag, sem tartalmilag, sem a döntések időpontját illetően nincsenek összhangban. Úgy tűnik, hogy az érintett minisztériumok semmilyen formában nem érdekeltek, vagy talán éppen ellenérdekelt ek az összehangolásban. A legjobb példa erre a már említett szennyvízberuházások támogatási rendszerében fellelhető anomália. Az ilyen célú fejlesztések támogatására jelenleg három központi előirányzat is biztosít lehetőséget, mint a céltámogatás, a KAC va gy a VICE. Bár az elfogadott szabályozás szerint mindhárom esetében a legfontosabb szempontok közé tartozik a vízbázisérzékenységi besorolás, mégis előfordul - sajnos gyakran , hogy ugyanazon beruházás másmás megítélés alá esik az előirányzatok odaítélé se során. Amiben egyetértés van a minisztériumok között, az az, hogy mindhárom előirányzat kezelője egyetért abban, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok előzetes támogatását kérje. Mi meg úgy gondoljuk, hogy a dolognak fordítva kellene működnie: a meg yei területfejlesztési tanácsok rendelkezésére álló, lényegesen kisebb források elsősorban kiegészítő forrásként tudnak hatékonyan működni. A területfejlesztési tanácsok helyben jobban ismerik az önkormányzatok lehetőségeit, képességeit, és ennek ismeretéb en el tudják dönteni, hogy az adott beruházás esetében mekkora mértékig egészítsék ki az elnyert központi forrásokat, hogy azok meg is valósuljanak. Nem beszélve arról, hogy a központi támogatási kérelmek benyújtása idején a megyei tanácsok még nem is isme rik - mint például most sem - a saját jövőbeni lehetőségeiket, így arra nehéz kötelezettséget vállalni. Nagyon helyesen fogalmazza meg az előterjesztés a programfinanszírozás fontosságát. Mi azonban úgy lá tjuk, hogy programokkal jelenleg igazából csak a megyei területfejlesztési tanácsok rendelkeznek, a regionális fejlesztési tanácsok némelyike még csak az apparátusfelállítással, jó esetben a fejlesztési koncepciók készítésével van elfoglalva; nincs vagy mé g alig van programjuk. Ugyanakkor, s ez is jelentős kifogásunk, a tervezet a területfejlesztési célelőirányzatok decentralizált kereteit úgy kívánja felhasználni, hogy 35 százalékát a regionális és 30 százalékát a megyei szintre decentralizálná. (19.00) Szerintünk ezt az arányt csak mintegy három év átmeneti idő után lenne célszerű megcélozni, úgy, hogy jelenleg, tehát az induló évben nem több mint 20 százalék kerüljön csak a regionális, és 45 százalék kerüljön a programmal rendelkező megyei területfejles ztési tanácsokhoz decentralizálásra. Ami a területfejlesztési célelőirányzatok irányelveit illeti, elhangzott a vitában, hogy a tervezet a támogatandó programok taxatív felsorolásával szűkíti a ma már egykét éve működő gyakorlatot, hogy tudniillik az adot t szintű fejlesztési tanács valamely, a térségben nagy jelentőségű témában, akár ágazati programhoz is kapcsolódhasson, ha annak kellő térségi hatása várható lenne. Ilyen volt például az ágazati programként indított belvízrendezés. Igen jelentős része, s v alószínű, legjelentősebb változást és legtöbb vitát kiváltó része az előterjesztésnek a kedvezményezett térségek besorolásának feltételrendszere. Véleményünk szerint elfogadhatatlan, hogy a társadalmigazdasági szempontból elmaradott térség besorolását ere dményező komplex mutató nincs kimunkálva, nincs bemutatva az előterjesztésben. A 3. számú mellékletben lévő adatok bármilyen célú mutató számítására alkalmat adhatnak. Az az elv, melyet az indoklás tartalmaz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az id őkeret leteltét.) , hogy a különböző térségek... (Dr. Kis Zoltán: Öt perc!) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Képviselő úr, tessék a mondatot befejezni! LAKATOS ANDRÁS , a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője :
